Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 808.

808.

Ha nemzeti a vallás, akkor van lépcső

Isten és ember között, a nemzeti

közösség és nyelv végeláthatatlanul

szolgál értékkel, tagjait felemeli

eszmei magasságba, jó megnyugvással,

hogy megközelíthető a magamon túli,

ami ugyan nem földöntúli, de erőt

és egyenlőséget mutat, ha nyúz úri

huncutság vagy túlkapás: nem Isten ellen

kell lázadni, csak magunk közt rendet rakni,

elhivatott nemzeti érzés ihlette

belátható igazságnak teret adni.

Ez ugyanolyan elkötelezettséget

hoz ki belőlünk, hősies áldozatot akár,

mint mit egyetemes hitéletben látunk,

hol a csillagos ég a mennyország határ.

Eredetileg azonban fordítva volt,

nem szabdalt fel romboló elkülönülés,

csak a természethez kellett igazodni,

egymás javára történt menés és gyüvés.

Akik hódító hadakozásba fogtak,

átvágták a helyi eszmei köröket,

sajátos új hitet terjesztettek bőszen:

leigázott test mellett lelket is nyöget.

Bármennyit is szelídült a modern világ

s lett egyetemes túlvilági üdvösség,

időnként beüt nagynemzeti háború,

hol nem enged mást a hit, mint saját község.