Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 834.

834.

Alaptalan vádra nem kell válaszolni,

különösen ha kétszeresen hazugság,

ha olyat állít rólad, ami nem igaz,

és a saját állítása légbőlkapott.

Sajnos kedvelt vádaskodási forma lett

sosem mondottat adni vádolt szájába,

megspórolva ezzel az érvelést magát,

s leegyszerűsítést már könnyű cáfolni.

Csakhogy visszaüt az ilyen agyafúrtság,

mutatja a támadó felszínességét,

mert nincs a tarsolyában saját eredménye,

mely nyomna a latba mérlegeléskor.

Veszélye miatt viszont említem mégis,

mert a lincselés is így szokott kezdődni,

valaki elkiált egy hangzatosságot,

arctalan tömeg meg vakon végrehajtja.

Ezért nemcsak az ártatlanság védendő,

de ki kell zárni körünkből indulatot,

azt pedig ésszerűség segíti elő,

hamis tartalomra nemet kell mondani.

Adat-felbukkanást azért igazolunk

természetének megfelelő módszerrel,

hogy eljárás s eredmény ellenőrzése

lehetővé váljon kritika számára.

Amúgy legtöbbször a fogalmakkal van baj:

a téma időrétegéből jöjjenek,

a tudomány területén a pontosság

olyan követelmény, mint gyógyszerezéskor.

Nem szükséges gyógyír, sebzés nem jött létre,

jelen esetben csak figyelmeztetés ért,

hogy nehéz a sorsa az elméleteknek,

de az igazunkért mindig ki kell állnunk.