Dr. Sachs mesés világa ‒ Minden út az ENSZ-hez vezet (Aya Velázquez jegyzete 8/8)
- dombi52
- szept. 21.
- 5 perc olvasás
Frissítve: okt. 3.
Eredeti cikk:
Apr. 04, 2023
Tallián Hedvig küldeménye
Jeffrey Sachs – egy ajánlat, amit nem lehet visszautasítani (Minden út az ENSZ-hez vezet)
Szimbolikusan Sachs szerepét „fehér figurának a nagy sakktáblán” lehetne leírni: egy fehér huszár, aki váratlan manőverekkel és a főárammal ellentétes álláspontokkal újra és újra meglepetéseket okoz. A jó zsaru‒rossz zsaru játékban ő a „jó zsaru”. Szeretnünk kell őt. Bár teljes mértékben támogatja az Agenda21-et, az Agenda2030-at, a fenntarthatósági célokat és a WHO-t, amelyeket az ellenzék egyöntetűen kritikus szemmel néz, ugyanakkor ő testesíti meg a bölcs globális vezetőt, aki kimondja a koronavírusról vagy az ukrajnai háborúról azokat az igazságokat, amelyeket a nemzeti politika alsóbb szintjein senki sem mer kimondani. Sachs ezt megteheti anélkül, hogy eltiltanák, és láthatóan élvezi is. Imádja az enfant terrible, a transzformációs program rocksztárjának szerepét.
Sachs merész új álláspontjai – a laboratóriumi szivárgásról, Ukrajnáról vagy a Nord Stream felrobbantásáról – mind a főáramú diskurzus alárendelt nézőpontját képviselik. Sachs által ezek helyet kapnak a kimondható dolgok spektrumában. Sachs mindig elsőként mondhatja ki őket – és amint kimondta, mindenki más is kimondhatja. Ha Sachs kimondta, akkor az már legitim vélemény, és nem többé összeesküvés-elmélet.
Sachs mindig diametrálisan ellentétes álláspontot képvisel az USA-val szemben, ami különösen a baloldalon sok szimpátiát hoz neki. Amit azonban gyakran figyelmen kívül hagynak: Sachs kifejezett antiamerikanizmusa nem egy decentralizációra és önrendelkezésre törekvő antiimperialista álláspontból fakad, hanem a szupranacionalizmus vektorából, amely fokozatosan felváltja az államiságot. Sachs szenvedélyes tirádái az USA bűneivel szemben sokakat meggyőznek, de amit figyelmen kívül hagynak, az az, hogy Sachs éppen azt a hatalmi komplexumot képviseli, amely bankokból, kormányok, nem kormányzati szervezetek, ENSZ-szervek és alapítványok alkotta hatalmi komplexumot képviseli, amely a teljes koronavírus-rezsimért felelős. Sachs maga az agenda [napirend, menetrend]– ő annak barátságos és karizmatikus arca. Minden döntő pozícióban ott van, a sokkterápiától a koronavíruson át Ukrajnáig, mert az agenda szempontjából rá lehet számítani. Sachs alakítja a diskurzust és szabja a normákat. Ő a fenntartható fejlesztési célok megalkotója – és egy olyan ajánlatot tesz, amelyet nem lehet visszautasítani.
Tekintettel arra, hogy a világ jelenleg nem úgy tűnik, hogy Sachs multilateralista világrendjének utópiájává válna, hanem inkább egy „hidegháborút” idéző új „kétblokkos világ”-gá, két hegemón hatalommal, az USA-val és vazallusállamaival az egyik oldalon, és a BRICS plus, élén Kínával és Oroszországgal,
Sachsot az ENSZ-háttér mellett a BRICS plus táborhoz lehet sorolni, amely valószínűleg a globális államiság előszobája, és nem a Nyugat valódi ellentéte. Az emberi jogok megsértése, a megfigyelés és az állami hatalom központosítása terén a két blokk nem sokban különbözik egymástól.
Sachs tanít nekünk valamit az ambivalencia jelenségéről: mindannyian – kivétel nélkül – hajlamosak vagyunk a világot jóra és rosszra, feketére és fehérre, hősökre és gazemberekre osztani. Jeffrey Sachs esete világosan megmutatja, hogy a világ ilyen egyszerű felosztása nem működik. Nincsenek „fényes alakok” , nincs fehér lovon érkező megmentő, aki megszabadítana minket. Sachs-ot gyakorlatilag már korai harvardi évei óta „toborozták”, a legfelsőbb szintekről finanszírozták, és karizmatikus globális vezetőként, globális személyiségként és fényes alakként építették fel: valaki, aki ugyan intelligensebb, szimpatikusabb és meggyőzőbb, mint a választott politikusaink, de soha nem kapott demokratikus legitimitást. Annak ellenére, hogy Sachs azt állítja, hogy senkit sem képvisel magán kívül, egyértelműen globális intézményeket képvisel – mindig arra hivatkozva, hogy mai problémáink túl nagyok ahhoz, hogy a 21. században még nemzeti szinten, egyedül megoldhatók legyenek.
Az elmúlt három év koronavírus-rezsimje világosan megmutatta, mit jelent, ha a nemzetállamok politikáját egy állítólagos globális vészhelyzet során összehangolják. Sachs egyértelműen a hatalom központosítását és a globális kormányzást támogatja a decentralizált struktúrák és az önkormányzatok helyett.
Sachs egy tankönyvi példája az elit körében elterjedt arroganciának, amelyet semmilyen zavaró korrekciós tényező nem árnyékol be. Sachs kasztja egy önmagába merült, ideológiailag színezett álomvilágban él, amit néhány sikertelen nagyprojektje – sokkterápiák, Millenium Villages Project, téves becslések a pandémia idején – is jól bizonyít. Mindannyian kudarcot vallunk valamilyen formában, de a különbség a hétköznapi emberek és a magas szintű ügynökök, mint Jeffrey Sachs kudarca között az, hogy az utóbbiak kudarca potenciálisan mindig hatalmas áldozatokkal jár. A káros hatások lehetősége sokkal nagyobb, mint a hétköznapi emberek esetében. A top-down megaprojektek, mint a lezárások, az oltási és tesztelési rendszerek esetében több millió ember alapvető jogai és jóléte forog kockán.
Mit jelent tehát, hogy Jeffrey Sachs videóüzenetben tartja a nyitóbeszédet az új békemozgalom első tüntetésén? Ez spekulatív kérdés, mivel Sahra Wagenknecht nem tette nyilvánossá, miért hívta meg őt. Lehet, hogy azért hívta meg, mert egyetértenek az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontjukban, vagy mert ő nem lemondható – lehet, hogy a mozgalom mellé már a kezdetektől egy hatalmas támogatóra akart magának. Csak az a kérdés, hogy miért nem talált valakit, akinek a saját múltja miatt kevesebb érdekkülönbsége van az ukrajnai háborúval kapcsolatos diskurzusban. Közvetetten felmerül a kérdés is, hogy Sahra Wagenknecht valójában hogyan áll az Agenda 21-hez, az Agenda 2030-hoz, a fenntartható fejlődési célokhoz és a szuverenitás átadásához a WHO-nak a következő világjárvány idején – mindezek olyan célok, amelyeket Jeffrey Sachs képvisel. Sachs berlini békedemonstráción való megjelenése illeszkedik Sachs legutóbbi kísérleteibe, hogy összegyűjtse az ellenzéket, és diszkréten megnyerje céljaihoz, amikor az ellenzék narratívája lendületet nyert. Sachs mindig is a menő gyerekek között akart játszani, miközben továbbra is szabadon járhat a Bloomberg, a CNBC és a CNN stúdióiba. A forgóajtó-elv másképp.
Sachs részvétele a berlini békedemonstráción mindenesetre arra utal, hogy az új békemozgalmat nemzetközi szinten figyelemmel kísérik, és valószínűleg finoman arra a felismerésre akarnak rávezetni, hogy a globális kormányzás talán mégsem olyan rossz ötlet a globális problémáink megoldására. Így az Ukrajnában folyó hosszú és értelmetlen háború végén egy békefolyamat állhatna az ENSZ jóindulatú égisze alatt.
Jeffrey Sachs-tól tudnánk meg erről elsőként.
Ahogy Lenin már több mint 100 évvel ezelőtt tudta:
„Ahhoz, hogy ellenőrizd az ellenzéket, a tiédnek kell lennie.”
Kapcsolódó cikkeink:
