Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 898.

898.

Ha csak magadra bízod értékelésed,

könnyen elbillenhetsz szélső irány felé,

épphogy pislákol majd önbecsülés-mécses,

vagy túlzottan öntöd bizalmadat belé.

Mikor eljut hozzád a – mintegy – megszólás,

amely rossz indulat irigységből fakad,

észre kell venned, hogy nincs benne valóság,

hiszen te sokkal jobban ismered magad.

Nem jó az se, ha attól kérsz bírálatot,

aki elfogult, túlzottan szeret téged,

s rajongását alig leplezve kaphatod

tőle a véleményt, mi üres dicséret.

Kiegyensúlyozottabb közösség hangja,

ahol több oldaladról ismernek, látnak,

mert együtt dolgoztok, vagy történés adja

a választ rád, ami így tehát nem látszat.

És egyébként véleményvezérek átka

kísért legtöbb embert a hiúságán át,

mert azt hiszik, hogy csak az az életmárka,

mit divat diktál, akár tragédián át.

Hisz’ minek nevezhetnénk, ha magasabbra

vágyik sokkal, mint megérdemelné átlag

emberünk, majd lelkileg belerokkanva

orvosol bajt, mindenért kapva, mi árthat.

Azért kell megokosodni minél előbb,

hallgatva szülőre, járni jó iskolát,

megálljunk alapvető tévedés előtt,

s úgy lépjünk tovább, hogy nem kell várni csodát

a boldoguláshoz, hanem a jóérzés

vezérel, mint minden igaz embert, bármely

rétegből való, hol alap a megértés,

sikeres út saját teljesítményt tár fel.