Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 950.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
950.
Aki szétválasztja, okozza is egyben
a kis események mellé a nagyokat,
meghagyva látszatot, hogy van részünk ebben,
de amabban ne keressünk támpontokat.
E célból fenntartanak kis országokat:
olyan gyengék, hogy nem tudnak beleszólni
a nagyok dolgába, de szavazatokat
adnak, ahol kell fejre homokot szórni.
Elővigyázatuk nagyszínpadi bóvli:
kicsik összefogása csak leányálom,
külön-külön levadászásuk a módi,
mert példát kell statuálni mindenáron.
Így a nagyok túlmennek minden határon:
nincsen bennük önfékező mechanizmus,
s bár rajtaveszthetnek a nagy mohóságon,
istent is feláldoznak, példa rá Krisztus.
Természettel szembe menni lett a virtus,
hogy saját népük is alávetett legyen,
mert hamar megszűnhet a kenyér és cirkusz,
egész világ múlik a hatalmi kegyen.
Csak titokban gyűlhet jóság, elzárt hegyen,
de az elrejtetten megvan mindenkiben,
s kimondandó, hogy belőle erő legyen,
ezrek, milliók lesznek, kik kezdték tizen.
Mert jövőre nézvést nem szabad a kezem,
valós, hogy minden tettünk meghatározott
a cél felől, s az éltet eredményesen,
mi önzetlen szépséget hittel pározott.
Nagyléptékű kártól lehet elkárhozott
mai emberiség, ha pusztává válik
az egész föld, hát legyen akadályozott
a túl nagy, de kis lépés örömre számít.