Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 950.

950.

Aki szétválasztja, okozza is egyben

a kis események mellé a nagyokat,

meghagyva látszatot, hogy van részünk ebben,

de amabban ne keressünk támpontokat.

E célból fenntartanak kis országokat:

olyan gyengék, hogy nem tudnak beleszólni

a nagyok dolgába, de szavazatokat

adnak, ahol kell fejre homokot szórni.

Elővigyázatuk nagyszínpadi bóvli:

kicsik összefogása csak leányálom,

külön-külön levadászásuk a módi,

mert példát kell statuálni mindenáron.

Így a nagyok túlmennek minden határon:

nincsen bennük önfékező mechanizmus,

s bár rajtaveszthetnek a nagy mohóságon,

istent is feláldoznak, példa rá Krisztus.

Természettel szembe menni lett a virtus,

hogy saját népük is alávetett legyen,

mert hamar megszűnhet a kenyér és cirkusz,

egész világ múlik a hatalmi kegyen.

Csak titokban gyűlhet jóság, elzárt hegyen,

de az elrejtetten megvan mindenkiben,

s kimondandó, hogy belőle erő legyen,

ezrek, milliók lesznek, kik kezdték tizen.

Mert jövőre nézvést nem szabad a kezem,

valós, hogy minden tettünk meghatározott

a cél felől, s az éltet eredményesen,

mi önzetlen szépséget hittel pározott.

Nagyléptékű kártól lehet elkárhozott

mai emberiség, ha pusztává válik

az egész föld, hát legyen akadályozott

a túl nagy, de kis lépés örömre számít.