Dienes Jenő Attila: Máglya

A máglya mellett lehet melegedni, malacot sütni, ünnepelni és boszorkányt égetni. Télidőben egy gyorsfolyású hegyipatak partján, havas erdőszélen lobogó máglya fényénél, boszorkányos táncmulatság közepedte, különösen vidám képen mulatunk, „mint a mókus fenn a fán”, avagy maradjunk inkább a Szent Inkvizíció vesztőhelyénél. Végül is mit veszthetünk? A mágiát kitéphetik a szívünkből, de a lélek maradandó Mennyben és Pokolban. A keresztény mára rettegi ezeket a veszélyes tollfutamokat, mert idegenné vált tőle a gyógyító, jövendőmondó, álomfejtő mágus, aki végül is egy másik oldalán simogatja a beteg világot, úgymond kollégája a papoknak, elvtársa a Télapónak, aki valahol a kléruson kívül sütögeti a gesztenyéjét, inkább pejoratív lidérc, mint szent ember. A szentek ugyanis csak nagyon ritkán remeték, hiszen az aszkéta magányosokról csak a Jóisten tud legendákat írni – ő pedig nem ír, csak diktál és a gondolatainkban olvas.

Minden kornak megvannak rakva a máglyái, minden máglyarakás mellett maradnak harsányok, regősök, bacsák, igricek és az eltökélt felkérdezők, a szorgos segédek, a böcsületes bírák, a tüzes fogókat tartó magabiztos kezek, a vallomásokat papírra vető bürokraták, a kézfertőtlenítés után hetykén törlőkendőért nyúló Poncius Pilátusok.

Minden kornak akadnak kérdései, tabui, válaszai, amelyekért a többség nem tenné tűzbe a kezét, inkább tartózkodik az önálló véleményformálástól, diplomatikusan elpillant a tűztől a sötétség felé, mármint a többség.

A hülyeség, ha fájna, egyedül üvöltenénk? – töprenghetett valaha egy meghasonlott gnosztikus a történelem fenyőmáglya-vérkátrány szagú szúrós füstjében. A racionális válaszok többnyire a máglyák hamujában fehérednek. Ezek a tapasztalatok csonthalmok gyermekei, amelyeknek több emberöltőnyi referenciájuk van.

Nem így a modern vakcinálkodásnak, ami ránk rontott, mint választható egyetlen kötelezettség. A gnózis mára eltávolodott a teremtőtől. A titkok ismerői napjainkra mindenüket pénzzé tették, pénzért teszik. Visszatértünk a bűnös világ végnapjaihoz:

Dies iræ! dies illa. Solvet sæclum in favilla – A harag napja a világot hamuvá perzseli

Az öntelt emberi faj az új Bábelt építi. Az ókor gigantikus tákolmányát a XXI. század miniatürizált portékájával múlja felül. Újdonsága a rendkívüli számosságában van, hiszen az építőmesterek minden embert megajándékoznak legalább egy ilyen tornyocskával, amelyet fecskendő segítségével tehet magáévá a bűnös nemzedék. Ez a termék vélhetően jól jövedelmező szolgáltatása a földi hatalomnak.

Ha tetszik, ha nem, látni fogjátok művemet – mondá az építő.

Kerülj beljebb, arany öcsém, miféle ördöngős forma hozott téged életre, mit jelentesz számomra ebben a méregampullában, mit hozol a nyakunkra?

Távol heverészünk a kérdések és válaszok napsütötte tengerpartjától. Amit ismeretként elénk szórnak, azok csak száraz statisztikák, gnosztikus főpapok rusztikus faragványai. Willendorfi vénuszunk a nyugdíj küszöbén szuszog, nyelvbotladozik. A mintavételezés szempontja, a vizsgálati módszerek szabályai meghatározzák a kutatási eredményeket – tehát ne legyenek nagyívű következtetéseink TV-nézés közben, ez csak egy újabb nemzeti konzultáció a kutyaugatás ártalmairól.

Az embergyerek tétován topog a Newton utca 1-2-3. szám előtt. Még ésszel feléri a kilincset, de kérdezni már nem mer, nincs nyelvvizsgája értelme anyanyelvéhez. Mindenki eszeveszetten rokon, és közvetlenül rohan, valami nagy-nagy dolog készülődik.

XXI. századi királyok zsoldosai, bűvészek, udvari szemfényvesztők, utcai kuruzslók, vásári billogozók, vámszedők, jámbor jobbágyok, mind ott csoszognak az utcai oltópontokhoz, egy permanens oltási akció regisztráció nélküli ünnepén, ők a korszak leprásai, köhécselő arcukat rongylepel fedi. A sötét középkor egy virágillatú napsugaras tavaszi délelőtt volt ehhez a posztmodern dögvészhez képest.

Mindenki beleült a nyugalmas, jólfizetett székébe, amíg az ördögi bűvésztrükkök etilalkohollá nem változtatták a világ összes szenteltvizét. A kereszténység meghitt napját kiretusálták az ünnepek sorából, húsvét maradhat egy csöndes hétfővel, de körmenet és feltámadás nem kell. Karácsonyt ledolgoztatták egy utálatos szabadnapon, Jézuskát így lopták ki a jászolból, mintha nem is lett volna, eladták díszletnek a forraltboros standon, szétkenték a szakralitást az új padlószőnyegen, az eucharisztiát 25 wattosra profanizálták. A keresztény hagyomány egy köztéri karácsonyfatetem, ceremóniamesterei a gyertyagyújtogató vezérszónokok, pénzosztó mindenható földi népek, hegyesorrú cipősök, zöldmellényes rendezők és a tapsoló, bólogató örökifjak.

Rendkívüli űrt érzek, nem hallom az egyház szavát.

Európa egyedüli egysége a vakcinabizniszben és az emberiség elszigetelésében érhető utol. A XXI. század buzgó keresztényének megrögzött téveszméje, hogy Isten ezzel a szintetikus világgal ajándékozott meg bennünket a gondviselésben. A tudás az élet módosítására ad lehetőséget, új dimenziókat nyit, kitolja a határokat, átalakítja a nemet, a kort, az életteret, a test elsődleges jellegét, uniformizálja az érdeklődést. A globalista fogyasztópolgár mindent áruként szemlél, birtokol, bitorol. Az egészség szerintük polcokon sorakozó, megvásárolható termék, míg a természetes immunitás egy ósdi veszélyforrás, amelyet a humanoid genetikai entitásához gyártott vakcinákkal helyettesíthet a technikai fejlődés. Korunk lehetőségei az emberi létezést élvezeti cikkekkel, étrendkiegészítőkkel, kiporciózott hormonadagokkal, botox-kezeléssel emelte tökélyre: Évtizedes pihenések, kondigépen csöpögő lucsok, kiszántott szőlők, tarra vágott erdők, energiaitalos kartonok a boroshordók helyén. A fél világot napelemekkel csomagolják be, miközben egy egészséges zárótársulás (erdő) ingyen adna megélhetést, életteret, energiát, na persze profit nélkül. Mit adnak a néhány csúcsragadozó dinasztiának, akik az emberiség vagyonának kilencven százalékát bitorolják. A mesterséges intelligencián ábrándozó idióták évről-évre több és több szemetet, veszélyes hulladékot gyártanak, miközben az internet fenntartása az emberi civilizáció történetében a legköltségesebb, legkárosabb kommunikációs forma.

A covidtagadó laposföldhívő konteós agyament egyén máglyára érett gondolatait olvashattuk, melyek a 20 órai hírekből kimaradtak, ahogy a nyugat-európai utcai megmozdulások, a lángoló városrészek, a könnygáz, a beoltott halottak és a tömegoszlató járművek. Utóbbiak vízmunícióját néhány évvel ezelőtt Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia falából intézte a karhatalom, ma egy másik kar hatalmában áll a tömeg gyógyítása, manipulálása, pusztítása. A jelenlegi elit 2006-ban hallgatott, most asszisztál a globális érdekkörök döntéseihez. Pökhendi uracskáink megint hordatják a fát, a víz drága, így az olcsó tűzzel játszanak…