Egy Kínával folytatott háború teljesen megbéníthatja az amerikai hadsereget (Vukics Ferenc jegyzete)

Karl Thomas altábornagy, az amerikai haditengerészet parancsnoka szerint Kínát "meg kell támadni" és le kell győzni a Dél-kínai-tengeren. Ilyen jellegű kijelentésekkel már tele a padlás. Idén januárban Mike Minihan tábornok, a Légi Mozgékonysági Parancsnokság (AMC) vezetője nyilatkozta azt, hogy az USA és Kína között két éven belül ki fog törni a háború. Tavaly novemberben Charles Richard admirálist, a stratégiai nukleáris elrettentésért is felelős USSTRATCOM parancsnokát idézte a Wall Street Journal véleménycikke, miszerint egy konferencián azt mondta, hogy a jelenleg zajló ukrán válság csak a bemelegítés.

Az admirális meglátása szerint Ukrajna orosz lerohanása az amerikai katonai elrettentés hiányára hívja fel a figyelmet, amit szerinte kevés amerikai vezető hajlandó nyilvánosan elismerni:

„A nagy konfliktus csak ezután jön. És nem telik bele sok idő, hogy olyan módon is kipróbáljanak bennünket, ahogy hosszú ideje nem próbáltak ki. Ha a Kínával szembeni elrettentés szintjét vizsgáljuk, ez a hajó lassan süllyed. Lassan süllyed, de süllyed, mert alapvetően gyorsabban állnak elő új képességekkel ezen a téren, mint mi.”

Richard a kínai fejlesztések kapcsán megjegyezte, hogy ilyen helyzetben nem számít, hogy az amerikaiaknak jók a parancsnokai és jók a lovai, ha egyszerűen nem lesz belőlük elég.

Két hónappal ezelőtt egy szingapúri nemzetközi biztonsági fórumon Li Sang-fu tábornok, kínai védelmi miniszter kijelentette, hogy egy kínai–amerikai háború „rettenetes sorscsapás lenne” az egész világnak.

Az elmúlt időszakokban különböző szervezetek ennek a háborúnak a következményeit próbálták modellezni hadijátékokkal. A Kínai Kommunista Párttal foglalkozó képviselőházi különbizottság még áprilisban lett a legutolsó az ezzel a kérdéssel foglakozó csoportok hosszú listáján.

Az óvatosabb amerikai elemzők szerint az ilyen konfliktussal kapcsolatban a legfontosabb kérdés az, hogy mi az a létfontosságú nemzeti érdeke Amerikának, ami indokolná egy ilyen háború megvívását?

A 19FortyFive munkatársa, Daniel L. Davis a Védelmi Prioritások vezető munkatársa és az amerikai hadsereg egykori alezredese szerint

a Kínával vívott háború költségei az USA számára számára – az okoktól függetlenül – a rendkívül káros és a katasztrofális között mozognak majd.

Az elemző arra figyelmeztet, hogy az amerikai népnek és az amerikai kongresszusnak tisztán kell látnia ezt a tényt: nincs olyan forgatókönyv, amely ne járna súlyos katonai és pénzügyi károkkal, amennyiben az USA háborút indítana Kínával Tajvan miatt.

A legtöbb amerikai szakíró arra összpontosít, hogy a kínaiak inváziója valóban súlyos károkat okozna Tajvan népének és kormányának. "Olyan világban akarunk élni, ahol a zsarnokok nem veszik el, amit akarnak" – mondta Dusty Johnson képviselő a kínai-amerikai háborút modellező hadijátékot követően.

Az elemzések mindegyike azt mutatja, hogy egy Kínával vívott háború nagyszámú amerikai katona halálát, valamint hajók, repülőgépek és egyéb haditechnika tömeges megsemmisülésével járna.

A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) egy tavaly januári jelentésében közzétette egy 24 hadijátékból álló sorozat eredményeit, amely azt vizsgálta, hogy mi történhetne egy USA és Kína közötti háborúban.

Az amerikai/tajvani fél minden játékban legyőzte a kínai felet, de a győzelem ára megdöbbentő volt.

A CSIS forgatókönyvei közül 18-ban az Egyesült Államok átlagosan elképesztő 484 harci gépet veszített (az egyik játékban 774 amerikai repülőgépet veszítettek el). Mind a 24 forgatókönyv két amerikai repülőgép-hordozó és több ezer amerikai katona elvesztését eredményezte már a háború első napjaiban. A veszteségek mindössze 14 háborús napra vonatkoznak, mert ennyi volt a forgatókönyvek által előrevetített időszak. Egy teljes háborút tekintve a költségek jóval magasabbak lennének az Egyesült Államok számára.

A CSIS hadijátékai megmutatták, hogy az USA-nak évekre lenne szüksége ahhoz, hogy elegendő rakétát halmozzon fel egy tartós háborúhoz.

A Tajvani-szoros környékén kitörő váratlan ellenségeskedések során az USA megközelítőleg sem rendelkezne elegendő támadó és védelmi rakétával ahhoz, hogy egy hosszú távú háborúban a légi és tengeri hadműveleteket fenntartsa.

Mike Gallagher képviselő a kongresszusi hadijátékok eredményét ismertetve elmondta, hogy az USA egy hét alatt szinte az összes precíziós irányítású rakétáját elhasználná egy ilyen konfliktus esetén, míg Kína ez idő alatt nem fogyna ki a rakétákból.

Ha a rakétakészletek kimerülnének, az USA szinte védtelen lenne a levegőben és a tengeren egyaránt. Ez a helyzet pedig további nem várt, súlyos veszteségeket okozhat a harcoló erők számára.

A veszteségek minden kategóriában katasztrofálisan meggyengítenék Amerika teljes csendes-óceáni légi és tengeri flottáját, de drámaian csökkentenék a nagyvilágban az érdekeik védelmére alkalmazható katonai erő nagyságát is. Mivel Washington az összes rendelkezésre álló lőszertartalékot Európából és Amerikából az Indo-csendes-óceáni térségbe vinné, nem rendelkeznének elegendő rakétával ahhoz, hogy bárhol máshol a világon megvédjék magukat. Az első világháború előtti idők óta először fordulna elő, hogy az amerikai hadsereg annyira meggyengülne, hogy megkérdőjeleződne az a képessége, hogy megvédje a saját partjait.

A 19FortyFive munkatársa, Daniel L. Davis a Védelmi Prioritások vezető munkatársa és az amerikai hadsereg egykori alezredese szerint még csak nem is szabadna fontolóra venniük, hogy ilyen kockázatot vállaljanak az Egyesült Államok biztonságával szemben, hacsak nem fenyegeti országukat egy ellenséges hatalom, vagy ha nem éri közvetlen támadás az országot.

Davis szerint az Egyesült Államoknak nincs olyan létfontosságú nemzeti érdeke Tajvanban, amely megéri, hogy kockáztassa az anyaország védelméhez szükséges erőforrásait:

„Ez nem azt jelenti, hogy ne tegyünk semmit, ha Kína megtámadja Tajvant. Számos és erőteljes diplomáciai és pénzügyi eszközzel élhetünk, amelyekkel komoly károkat okozhatunk Kínának (bár még ezeknek az eszközöknek a használata sem kockázatmentes Amerika számára). Sok amerikai számára keserű lenne lenyelni azt a döntést, hogy nem vívunk háborút Kínával egy nem szerződéses szövetségesünk nevében, de ez még mindig mérhetetlenül jobb lenne, mintha a Csendes-óceánon megbénulna a hadseregünk, és veszélybe kerülne az országunk megvédésére való képességünk. Tajvanon semmi sem ér ennyit.”