Egy másik Amerika: A magasabb katonai kiadások megmentik a demokráciát
Vukics Ferenc jegyzete
William J. Astore, nyugalmazott amerikai alezredes (USAF), a TomDispatch munkatársa A magasabb katonai kiadások megmentik a demokráciát c. írása jól mutatja be, hogy kiknek az érdekei érvényesültek valójában Vilniusban.
„Négy nappal ezelőtt kaptam egy cikket a New York Times e-mail csatornáján Fordulópont a katonai kiadásokban címmel. A cikk a NATO-tagok, valamint az olyan országok, mint Japán, nagyobb hajlandóságát ünnepelte, hogy többet költenek katonai fegyverekre, ami a 'liberális' NYT szerint segít megőrizni a demokráciát. Érdekes módon, még akkor is, amikor a NATO-tagok elkezdtek többet költeni, a Pentagon még mindig magasabb költségvetést követelt, a Kongresszus támogatásával.
Azt hittem, ha a NATO többet költ, az USA végre kevesebbet költhet?
Nem számít. Oroszország ukrajnai inváziója, valamint a korábban "Sárga Veszélynek", ma "Kínának" nevezett jelenség felemlegetése rekord katonai kiadásokat biztosít az USA-ban, miközben a Pentagon éves költségvetése megközelíti a 900 milliárd dollárt.
Ez a szám nem tartalmazza az Ukrajnának az Oroszországgal vívott háborúban már nyújtott mintegy 120 milliárd dolláros vagy annál is több támogatást. És mivel a Biden-kormányzat Ukrajnával szembeni kötelezettségvállalása továbbra is határozatlan időre szól, ehhez az összeghez még több milliárdot lehet hozzáadni, ha a háború az őszi és téli időszakban is folytatódik.
Íme egy részlet a New York Times cikkéből, amelyet különösen humorosnak találtam, komor módon:
Patricia kollégám rámutat: „[Igaz,] az a többletpénz, amit az országok a védelemre költenek, olyan pénz, amit nem költhetnek utakra, gyermekgondozásra, rákkutatásra, menekültek letelepítésére, közparkokra vagy tiszta energiára. Elemzők szerint az egyik ok, amiért Macron a széles körű tiltakozás ellenére ragaszkodott a francia nyugdíjkorhatár emeléséhez, az az, hogy több pénzt kell hagyni a hadseregnek.
De az a helyzet [Európában, hogy az elmúlt évtizedekben többet költöttek vajra, mint fegyverekre] fenntarthatatlannak tűnik. A világ néhány leggazdagabb országa részben azért tudott ennyit költeni szociális programokra, mert egy másik ország – az USA – fizette a védelmüket. Ezek a többi ország, egy fenyegetőbb világot érzékelve, most ismét megígérik, hogy kiveszik a részüket a terhekből. Még be kell bizonyítaniuk, hogy ezúttal betartják a vállalásaikat.”
Igen, Európa továbbra is beruházhatna jobb utakba, tisztább energiába és hasonlókba,
de most itt az ideje, hogy ezt befejezze és még több fegyvert gyártson. Hagyd abba az ingyenélést, Európa! A francba, "húzd meg magad"!
Jobb és olcsóbb egészségügyi ellátásotok van, mint az amerikaiaknak, kiváló oktatási rendszeretek, rengeteg gyermekgondozási ellátás, mindenféle szociális program, amiről mi, amerikaiak csak álmodni tudunk, de mindez azért van, mert mi fizettünk érte! Amerika kapitány pajzsa olcsón védett titeket! Ideje fizetni, ti németek, ti franciák, ti olaszok, és különösen ti hadsereg fenntartását olcsón megúszó spanyolok.
Ahogy a NYT cikke mondja:
A NATO-szövetségeseknek "ezúttal végig kell vinniük" a hadseregük megerősítését. Mert az erős hadseregek demokráciát teremtenek.
És az európai "befektetések" a fegyverekbe igazságosabb tehermegosztást biztosítanak majd az erősebb ketrecek és magasabb akadályok finanszírozásában, hogy elriasszák a tomboló orosz medvét.
Még egyszer, ti amerikaiak odakint a világban, figyeljetek! Ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet fogunk költeni "védelemre", mint eddig. Ez azt jelenti, hogy az USA "Ázsia felé fordulhat", és többet költhet fegyverekre, hogy "elrettentse" Kínát. Mert ahogy sok neokon mondja, az igazi fenyegetést Hszi jelenti, nem Putyin.
Találkoztunk az ellenséggel, és az valójában mi magunk vagyunk. Ez egy régi mondás, aminek közlésével sohasem fogsz a "liberális" NYT-ban találkozni.”
