Egy másik Amerika – Amerika egy sztratokrácia és ezért millióknak kell majd meghalnia

Újabb figyelemreméltó írás a tengerentúlról! Ezeket az írásokat fontosnak tartom, mert jól mutatják, hogy nem vagyunk egyedül, és több ezer kilométerre is hozzánk hasonló következtetésekre jutottak a háborúról azok, akik még hajlandóak az eszüket használni.

Most Chris Hedges Pulitzer-díjas újságíró, a The New York Times korábbi külföldi tudósítójának Belső ellenség c. írását szemlézzük. Heges azért is érdekes számunkra, mert alapvetően baloldali beállítottságú, ez azonban nem zavarja meg abban, hogy feltárja egy háborús világrend következményeit.

Hedges szerint Amerikának nincs köze a demokráciához, valójában egy sztratokrácia, a háborús állam pedig magában rejti saját pusztulásának magvait. Addig kannibalizálja a nemzetet, amíg össze nem omlik. Ez a képződmény válogatás nélküli erőszakkal próbálja helyreállítani majd csökkenő hatalmát.

A Pulitzer-díjas újságíró szerint a valódi tragédia nem az lesz, hogy az amerikai háborús állam elpusztítja önmagát, hanem az, hogy ez az összeomlás végtelen mennyiségű ártatlan ember életébe fog kerülni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kössék be a biztonsági öveket, megrázó sorok következnek!

Chris Hedges: A belső ellenség

A hadiipar egy állam az államban, kibelezi a nemzetet, egyik katonai fiaskótól a másikig botladozik, megfoszt minket a polgári szabadságjogoktól, és az Oroszországgal és Kínával folytatott öngyilkos háborúk felé sodor minket.

Amerika egy sztratokrácia, egy olyan államforma, amelyet a hadsereg ural.

A két uralkodó párt között axióma, hogy folyamatosan fel kell készülni a háborúra. A hadigépezet hatalmas költségvetése szent és sérthetetlen. A dollármilliárdos pazarlást és csalást figyelmen kívül hagyják. A délkelet-ázsiai, közép-ázsiai és közel-keleti katonai fiaskók eltűntek a történelmi amnézia hatalmas barlangjában.

Ez az az amnézia, amely azt jelenti, hogy soha nem történik elszámoltatás, lehetővé teszi a hadigépezet számára, hogy gazdaságilag kizsigerelje az országot, és a birodalmat egyik önpusztító konfliktusba kergesse a másik után.

A militaristák minden választást megnyernek. Nem veszíthetnek. Lehetetlen ellenük szavazni. A háborús állam egy Götterdämmerung, ahogy Dwight Macdonald írja, "istenek nélkül".

A második világháború vége óta a szövetségi kormány az adódollárok több mint felét költötte a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli katonai műveletekre. Ez a kormányzat legnagyobb és elsődleges tevékenysége. A katonai rendszereket még a gyártás előtt eladják, garanciákkal arra, hogy a hatalmas költségtúllépéseiket fedezni fogják. A külföldi segélyek az amerikai fegyverek megvásárlásától függnek. Egyiptom, amely mintegy 1,3 milliárd dollár külföldi katonai finanszírozásban részesül, köteles azt amerikai fegyverrendszerek vásárlására és karbantartására fordítani. Izrael 1949 óta 158 milliárd dollár kétoldalú támogatást kapott az Egyesült Államoktól, 1971 óta szinte az egészet katonai segély formájában, amelynek nagy része amerikai fegyvergyártóktól származó fegyverek vásárlására ment el.

Az amerikai állam finanszírozza a fegyverrendszerek kutatását, fejlesztését és építését, majd ugyanezeket a fegyverrendszereket vásárolja meg a külföldi kormányok nevében. Ez a vállalati jólét biztosításának körkörös rendszere.

2021 októbere és 2022 szeptembere között az USA 877 milliárd dollárt költött a hadseregre, ez több, mint a következő 10 ország, köztük Kína, Oroszország, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság együttvéve.

Ezek a hatalmas katonai kiadások, valamint a for-profit egészségügyi rendszer növekvő költségei több mint 31 billió dollárra emelték az USA államadósságát, ami közel 5 billió dollárral több, mint az USA teljes bruttó hazai terméke (GDP). Ez az egyensúlyhiány nem fenntartható, különösen akkor, ha a dollár már nem lesz a világ tartalékvalutája. 2023 januárjában az USA rekordösszegű, 213 milliárd dollárt költött az államadósság kamatainak kifizetésére.

A háborús propagandával bombázott közvélemény éljenzi az önfeláldozásukat. Élvezi katonai hatalmunk megvetendő szépségét. Az átlagember a tömegkultúra és a tömegmédia által ontott gondolatromboló klisékben beszél. Magába szívja a mindenhatóság illúzióját, és önimádatban úszik.

A háború mámora pestis. Olyan érzelmi mámort kelt, amely nem ismeri a logikát, az értelmet vagy a tényeket.

Egyetlen nemzet sem immunis. Az európai szocialisták legnagyobb hibája az első világháború előestéjén az volt, hogy azt hitték, Franciaország, Németország, Olaszország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország és Nagy-Britannia munkásosztályai nem fognak antagonista törzsekre szakadni az imperialista kormányok közötti viták miatt. A szocialisták biztosították magukat arról, hogy nem fogják aláírni a lövészárkokban dolgozó emberek millióinak öngyilkos lemészárlását. Ehelyett majdnem minden szocialista vezető elállt a háborúellenes álláspontjától, hogy támogassa nemzetük belépését a háborúba. Azt a maroknyi embert, aki nem, mint például Rosa Luxemburgot, börtönbe küldték.

Egy militaristák által uralt társadalom eltorzítja társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai intézményeit, hogy a hadiipar érdekeit szolgálja. A hadsereg lényegét álcázzák, a hadsereget humanitárius segélyakciók végrehajtására használják, a veszélyben lévő civilek evakuálására, ahogy azt Szudánban látjuk.

A katonai agressziót "humanitárius beavatkozásként" vagy a demokrácia és a szabadság védelmének eszközeként definiálják.

A hadsereget úgy dicsérik, mint amely létfontosságú polgári funkciót lát el azáltal, hogy vezetésre, felelősségre, etikára és készségekre tanítja a fiatal újoncokat.

A hadsereg valódi arcát – az ipari méretű mészárlást – elrejtik.

A militarizált állam mantrája a nemzetbiztonság. Ha minden vita a nemzetbiztonság kérdésével kezdődik, akkor minden válaszban szerepel az erő vagy az erővel való fenyegetés. A belső és külső fenyegetésekkel való foglalkozás barátra és ellenségre, jóra és rosszra osztja a világot. A militarizált társadalmak közélete termékeny talaj a demagógok számára.

A militaristák, akárcsak a demagógok, magukból indulnak ki, és más nemzeteket és kultúrákat csak fenyegetőnek és agresszívnek képesek látni. Csak az uralom érdekli őket.

Nem volt nemzeti érdekünk, hogy két évtizeden át háborút folytassunk a Közel-Keleten. Nem áll nemzeti érdekünkben, hogy háborút indítsunk Oroszország vagy Kína ellen.

De a militaristáknak úgy kell a háború, mint a vámpíroknak a vér.

A Szovjetunió összeomlása után Mihail Gorbacsov és később Vlagyimir Putyin lobbizott azért, hogy Oroszország integrálódjon a nyugati gazdasági és katonai szövetségekbe. Egy Oroszországot is magában foglaló szövetség semmissé tette volna a NATO bővítésére irányuló felhívásokat (az Egyesült Államok megígérte, hogy nem tesz meg keleti irányú elmozdulást az egyesített Németország határain túl), és lehetetlenné tette volna, hogy meggyőzzék a kelet- és közép-európai országokat arról, hogy milliárdokat költsenek amerikai haditechnikai eszközökre. Moszkva kéréseit visszautasították. Oroszországot ellenséggé tették, akár akarta, akár nem. Mindez nem tette biztonságosabbá az életünket. Washington döntése, hogy 2014-ben egy puccs támogatásával beavatkozik Ukrajna belügyeibe, polgárháborút és Oroszország ezt követő invázióját váltotta ki.

Azok számára, akik a háborúból profitálnak, Oroszország ellenségessé tétele, akárcsak Kína ellenségessé tétele, jó üzleti modell. A Northrop Grumman és a Lockheed Martin részvényeinek árfolyama 40, illetve 37 százalékkal emelkedett az ukrajnai konfliktus következtében.

Egy háború Kínával, a mostani ipari óriással, megzavarná a globális ellátási láncot, ami pusztító hatással lenne az Egyesült Államokra és a világgazdaságra. Az Apple termékeinek 90 százalékát Kínában gyártja. Az Egyesült Államok Kínával folytatott kereskedelme tavaly 690,6 milliárd dollár volt. 2004-ben az amerikai feldolgozóipari termelés több mint kétszerese volt a kínaiénak. Kína termelése ma már majdnem kétszerese az Egyesült Államokénak. Kína gyártja a legtöbb hajót, acélt és okostelefont a világon. Dominál a vegyi anyagok, fémek, nehézipari berendezések és elektronika globális termelésében.

A világ legnagyobb ritkaföldfém-ásvány exportőre, a legnagyobb tartalékokkal rendelkezik, és világszerte a finomítás 80 százalékáért felelős. A ritkaföldfém-ásványok nélkülözhetetlenek a számítógépes chipek, okostelefonok, televíziós képernyők, orvosi berendezések, fénycsövek, autók, szélturbinák, intelligens bombák, vadászgépek és műholdas kommunikáció gyártásához.

A Kínával folytatott háború a különböző áruk és erőforrások – némelyikük a hadiipar számára létfontosságú – tömeges hiányát eredményezné, ami megbénítaná az amerikai vállalkozásokat. Az infláció és a munkanélküliség az egekbe szökne. A globális tőzsdék, legalábbis rövid távon, leállnának. Ez globális depressziót váltana ki. Ha az amerikai haditengerészet képes lenne blokkolni a Kínába irányuló olajszállításokat és megzavarni a tengeri útvonalakat, a konfliktus potenciálisan nukleáris konfliktussá válhatna.

A NATO 2030: Egyesülve egy új korszakért című dokumentumban a katonai szövetség a rivális államokkal, különösen Kínával folytatott hegemóniáért folytatott harcban látja a jövőt. Felhívja a figyelmet az elhúzódó globális konfliktusra való felkészülésre. 2022 októberében Mike Minihan légierő tábornok, a Légi Mozgékonysági Parancsnokság vezetője egy zsúfolásig megtelt katonai konferencián ismertette Mobilitási kiáltványát. Elszabadult, félelemkeltő eszmefuttatása során Minihan azzal érvelt, hogy ha az USA nem fokozza drámaian a Kínával való háborúra való felkészülését, akkor Amerika gyermekei "egy olyan szabályokon alapuló rendnek lesznek alárendelve, amely csak egy ország [Kína] számára előnyös".

A New York Times szerint a tengerészgyalogság a tengerparti támadásokra képez ki egységeket. A Pentagon szerint az első csatákra itt kerülhet sor Kínával, az "első szigetláncon" keresztül, amely magában foglalja "Okinawát, Tajvant egészen Malajziáig, valamint a Dél-kínai-tenger és a Spratly- és a Paracel-szigetek vitatott területeit".

A militaristák elvonják a forrásokat a szociális és infrastrukturális programoktól. Pénzt ölnek a fegyverrendszerek kutatásába és fejlesztésébe, és elhanyagolják a megújuló energiát hasznosító technológiákat. Hidak, utak, elektromos hálózatok és gátak omlanak majd össze. Az iskolák hanyatlanak. A hazai gyártás hanyatlik. A lakosság elszegényedik.

A militaristák által külföldön kipróbált és tökéletesített kemény ellenőrzési formák visszavándorolnak a hazánkba. Militarizált rendőrség. Militarizált drónok. Megfigyelés. Hatalmas börtönkomplexumok. Az alapvető polgári szabadságjogok felfüggesztése és cenzúra vár ránk.

Az olyanokat, mint Julian Assange, akik szembeszállnak a sztratokráciával, akik leleplezik annak bűneit és öngyilkos őrültségét, könyörtelenül üldözik. A háborús állam valójában magában rejti saját pusztulásának magvait.

Addig kannibalizálja a nemzetet, amíg össze nem omlik. Mielőtt ez bekövetkezne, elvakított küklopszként fog kirohanni, és válogatás nélküli erőszakkal próbálja helyreállítani csökkenő hatalmát.

A tragédia nem az, hogy az amerikai háborús állam önpusztító lesz. A tragédia az, hogy annyi ártatlant fogunk magunkkal rántani.