ÉLETKÉP („Budaházy kezén bilincs” – Gavallér János verse)

ÉLETKÉP

Reszket a kapu, a nép dörömböl,

ébrednek a lelkek, szavaznak,

a cserép csörömpöl,

sose jutott igazság lóg a fán,

a tudás aratott,

furfang s délibáb legel,

– sehol egy kolompos!

S akik szóltak? Mind kabátján folt van.

Zsebük mély, az óceán hűvös,

kezükön gyűrű, pecsét, jel van,

Budaházy kezén bilincs, száján tövis,

a célpontok közepén kör, kereszt.

Gazdagok szája üres,

a rest szánt, vet, arat s rühes!

Változást hozhat-e a nyugat?

Az éhes kutya ugat,

s az igazság odaát, talán mulat!

Szennyszag leng fölöttünk,

a szmog a barátunk:

Mivé lettünk?

Hol a társunk?

Nullák után kullog a vágy!

Taszít, nem vonz az ágy.

Ma még senki sem hányt rád,

ez nem mehet így tovább!

A felezővonalat ne lépd át,

ott a szembejövő vár reád,

fut, tör, utat követel,

s hátán, a mély gödör!

Vonz a szenny, hempereg,

végigsöpör az életen,

az ördög tükörből integet…

2011. 02. 13.