Első csapás: Az USA és a világ legveszélyesebb nukleáris politikája

A nukleáris hisztériakeltés a tavasz óta egyre nagyobb mértéket ölt. A Nyugat és Oroszország kölcsönösen egymást vádolja a helyzet eszkalálódásával, miközben a megrettent világ már jódtablettákról, atombiztos óvóhelyekről és a nukleáris tél következményeiről beszél. Nem kecsegtetett sok jóval, hogy sokáig a diplomácia a szemétkosárba került és csak nemrégiben, a legnagyobb titokban indultak meg a tárgyalások a világ két legnagyobb atomhatalma között.

Nemrégiben sajtónyilvánosság elé került, hogy az elmúlt hónapokban bizalmas tárgyalásokat folytatott Joe Biden amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan és az orosz biztonsági tanács élén álló Nyikolaj Patrusev. Noha a megbeszélések tényét hivatalosan sem a Fehér Ház, sem a Kreml nem erősítette meg, több amerikai hivatalnok is elmondta:

Sullivan álláspontja az, hogy fenn kell tartani a kommunikációt az orosz féllel, még ha a kormány más tagjai szerint ez jelenleg kevés eredménnyel kecsegtet.

A kommunikáció fenntartásának fontossága mellett érvelt a The Wall Street Journal kérdésére válaszolva Ivo Daalder is, aki az Obama-kormány NATO-nagykövete volt, mondván, így elkerülhető, hogy a háború közvetlen konfrontációvá szélesedjen a két fél között. A hivatalos magyarázatok szerint a nemzetbiztonsági tanácsadók közel vannak az elnökhöz, így az ő párbeszédük a vezetőkhöz közel zajlik, ám nem igényli a párbeszédet a két elnök között. Sullivan arra kérte az ukrán vezetőket, hogy nyilvánosan jelezzék hajlandóságukat a konfliktus feloldására.

Erre a felszólításra Kijev kijelentette, hogy ő soha nem utasította el, hogy tárgyaljon Moszkvával, és készen is áll majd a tárgyalásokra Oroszország „leendő új vezetőjével”. Mihajlo Podoljak az ukrán elnök tanácsadója szerint Ukrajna soha nem utasította vissza a tárgyalást:

„A tárgyalási feltételeink ismertek és nyitottak. Putyin készen áll? Nyilvánvalóan nem. Ezért kijelenthetjük: Oroszország következő elnökével fogunk csak tárgyalni.”

Podoljak „békülékenységére és konfliktuskerülésére” jellemző, hogy még aznap kijelentette, hogy a drónok szállítása miatt nem elég embargó alá vonni Iránt, hanem csapást kell mérni az országra. Az elnöki tanácsadó egy ukrán televíziónak nyilatkozva beszélt Iránról:

„Úgy vélem, nem elég pusztán szankciókat kivetni, embargót alkalmazni. Csapásokat kell mérni azokra az iráni vállalatokra, amelyek az Oroszországnak szállított drónokat gyártják.”

Közben Tzachi Hanegbi, az izraeli Likud párt régi tagja kijelentette, hogy ha Washington nem köt új nukleáris megállapodást Iránnal, vagy maga nem tesz katonai lépéseket, Benjamin Netanjahu leendő miniszterelnök kénytelen lesz megtámadni Iránt.

Néhány napja a The Washington Post azt jelentette, hogy az amerikai központi parancsnokság a Perzsa-öbölben állomásozó harci repülőgépeket indított Irán felé, miután Szaúd-Arábia azt állította, hogy Teherán közelgő támadást tervez a királyság ellen. Szaúd-Arábia a múlt héten nyilatkozott Irán támadó akciójáról,

de a szaúdi állításon kívül semmi nem utal arra, hogy Irán támadást tervezne az ország ellen.

A szaúdiak arra is figyelmeztettek, hogy Irán támadásokat tervez Irak észak-kurdisztáni régiója ellen, ahol Teherán az elmúlt hetekben támadásokat indított. A szaúdi figyelmeztetés óta azonban nem történt iráni támadás Irakban.

Mindez jól mutatja, hogy a „nagyban zajlik a játék” és egy globális konfliktusról van szó. Az amerikai-orosz tárgyalásokon múlhat, hogy ez a folyamatosan romló folyamat legalább néhány pillanatra leálljon, és az emberiség (a választópolgárok) időt nyerjen egy másik jövőkép megvalósítására.

Sokan bíznak a „politikai széljárás” megváltozásában és az ezzel járó esetleges „enyhülésben”. Egy ukrajnai tűzszünet vagy békekötés sokat segíthetne a „nukleáris tél” elkerülésben.

Sajnos úgy tűnik, hogy a világ „demokratikus része” képtelen egy szabályos választást levezényelni Németországban és az USA-ban (Joe Biden várhatóan szerdán beszédet tart a választások eredményeivel kapcsolatban). Már abban sem bízhatunk, hogy a társadalom esetleges ébredését politikai ébredés is követni fogja.

Közben Joe Biden elnök szóvivője, Karin Jean-Pierre biztosította a Kijevi vezetést arról, hogy a Fehér Ház a kongresszusi választásoktól függetlenül is támogatni fogja Ukrajnát. Jake Sullivan ugyanezt mondta, amikor hétfőn Kijevben volt, és megerősítette, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja Ukrajnát számos területen – legyen az biztonsági, gazdasági vagy emberi jogi segítségnyújtás. Karin Jean-Pierre elmondása szerint a Kongresszus tagjai – a republikánusok és a demokraták – egyértelműen kinyilvánították az USA megingathatatlan támogatását Ukrajnának.

Úgy tűnik a fenyegetések nem fognak leállni. Az orosz vezetés nagyon ügyesen lebegteti a nukleáris fenyegetés lehetőségét, de hivatalos fórumokon teljesen elhatárolódik a végső fegyver használatártól. „Kormányközeli erők” néha-néha eleresztenek egy-egy „meredek” nyilatkozatot, de a vezetés végig nagyon óvatosan fogalmaz.

A nyáron az egész nyugati média Andrej Guruljov, Vlagyimir Putyin közeli politikus szavait visszhangozta, mint „hivatalos orosz álláspontot”.

„Az első légi hadművelet során megsemmisítjük az ellenség űrszatellitjeinek teljes csoportját. Másodszor, megsemmisítjük az összes rakétavédelemi rendszert, mindenhol és teljes egészében. Harmadszor, biztosan nem Varsóval, Párizzsal vagy Berlinnel fogunk indítani. Elsőként London lesz a célpont. Kristálytisztán látszik, hogy a világot fenyegető veszély az angolszászoktól származik”.

Október 27-én Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, hogy nem fog atomfegyvert használni; ugyanezen a napon Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy igen.

Két nappal korábban, az USA, Japán és Dél-Korea között zajló tárgyalásokon Wendy Sherman külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy az USA "vasszigorral értelmezett" elkötelezettsége Japán és Dél-Korea védelme mellett azt jelenti, hogy

az USA "az amerikai védelmi képességek teljes skáláját be fogja vetni szövetségeseink védelmére, beleértve a nukleáris, hagyományos és rakétavédelmi képességeket".

Ted Snider a „First Strike: The US and the World’s Most Dangerous Nuclear Policy” c cikkében a következőt írja erről:

„Ez a mondat szembetűnő és veszélyes. Azt jelenti, hogy az USA első csapás politikáját nemcsak az USA elleni támadás esetén alkalmazná, hanem az USA szövetségesei elleni támadás esetében is, és nem csak a NATO-szövetségesei védelmében. A mondat szembetűnő, de Sherman csak az USA hivatalos politikáját fogalmazta meg. Az Egyesült Államok nukleáris politikájának 2018-as felülvizsgálata kimondja, hogy »Az Egyesült Államok csak szélsőséges körülmények között fontolná meg a nukleáris fegyverek alkalmazását az Egyesült Államok, szövetségesei és partnerei létfontosságú érdekeinek védelme érdekében. A szélsőséges körülmények közé tartozhatnak a jelentős nem nukleáris stratégiai támadások«. Az USA azt is hangsúlyozza, hogy soha nem fogadott el 'első csapás' védelmi politikát".

Az USA nukleáris politikájának három megdöbbentő jellemzője van: az első csapás politikája azt jelenti, hogy hajlandó lenne atomháborút kezdeményezni úgy, hogy elsőként csapást mér az ellenségre, és ezt akkor is megtenné, ha nem nukleáris, csak hagyományos fenyegetéssel állna szemben. Annak ellenére, hogy a világ legnagyobb és legütőképesebb hagyományos haderejével rendelkezik, és ezt nemcsak saját maga, hanem szövetségesei, sőt "partnerei" védelmében is megtenné, hogy „első csapást” mérjen az ellenségre.

Korábban abban reménykedtünk, hogy az USA hatályon kívül helyezi az „első csapás” politikáját. A közelmúltban, október 19-én az ENSZ Közgyűlés első bizottságának ülésén Kína leszerelési ügyekért felelős nagykövete, Li Song kijelentette, hogy:

"Kína ünnepélyesen elkötelezte magát amellett, hogy soha és semmilyen körülmények között nem alkalmazza először a nukleáris fegyvereket, és feltétel nélkül nem használ vagy fenyeget nukleáris fegyvereket nem nukleáris fegyverrel rendelkező államok vagy nukleáris fegyvermentes övezetek ellen".

Az elnökválasztási kampány idején a Foreign Affairs című lapban 2020-ban megjelent cikkében Biden azt ígérte, hogy "lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy demonstráljuk elkötelezettségünket a nukleáris fegyverek szerepének csökkentése mellett". Azt mondta, hogy "az amerikai nukleáris arzenál egyetlen céljának a nukleáris támadások elrettentésének – és szükség esetén megtorlásának – kell lennie", és megígérte, hogy "elnökként azon fogok dolgozni, hogy ezt a meggyőződést a gyakorlatban is megvalósítsam".

Nem tette meg. Október 27-én, ugyanazon a napon, amikor Wendy Sherman kifejtette, hogy az USA nukleáris fegyvereket fog használni Japán és Dél-Korea védelmére, a védelmi minisztérium közzétette a régóta halogatott 2022-es nukleáris helyzetértékelést. A frissített felülvizsgálat továbbra is azt állítja, hogy:

"Az Egyesült Államok megerősíti, hogy nukleáris erői a stratégiai támadás minden formájától elrettentik majd az ellenséget. Arra szolgálnak, hogy elrettentsenek mindenkit az USA, a szövetségesek és partnerek területe ellen irányuló bármilyen mértékű nukleáris csapástól. ..."

A nukleáris helyzetértékelés fenntartja azt a következtetést, "hogy a nukleáris fegyverekre nemcsak a nukleáris támadás, hanem más, nagy jelentőségű következményekkel járó, stratégiai szintű támadások szűk körének elrettentése érdekében is szükség van".

A felülvizsgálat szerint:

"a nukleáris fegyverek alapvető szerepe az Egyesült Államok, szövetségeseink és partnereink elleni nukleáris támadásoktól való elrettentés. Az Egyesült Államok csak szélsőséges körülmények között, az Egyesült Államok vagy szövetségesei, illetve partnerei létfontosságú érdekeinek védelmében fontolná meg a nukleáris fegyverek alkalmazását".

A legújabb nukleáris tartalmi felülvizsgálat tehát kifejezetten megőrzi az első csapás politikáját, valamint ragaszkodik ahhoz a joghoz, hogy nem nukleáris fenyegetés esetén is használjon nukleáris fegyvereket, és ahhoz a joghoz, hogy nukleáris fegyvereket használjon nemcsak a saját, hanem a szövetségesek, sőt a partnerek területének védelmére is.

Bár a Nyugat hevesen reagált Putyin figyelmeztetésére, miszerint "országunk területi integritását fenyegető fenyegetés esetén, valamint Oroszország és népünk védelme érdekében minden bizonnyal minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszert bevetünk", a hivatalos amerikai politika túlmutat Putyin figyelmeztetésén.

Az Oroszországi Föderáció állami politikájának alapelvei a nukleáris elrettentés terén azt mondja ki, hogy Oroszország "hipotetikusan" csak akkor engedélyezheti a nukleáris fegyverek használatát, ha "hagyományos fegyverekkel történő agresszió történik és az állam létét fenyegetik". Oroszország nukleáris politikája nem terjed ki a szövetségesek és partnerek védelmére, és csak akkor lép életbe, "amikor az állam puszta léte kerül veszélybe". És ugyanazon a napon, amikor az USA közzétette hivatalos politikáját, miszerint első csapás esetén atomfegyvereket vetne be, Oroszország azt mondta, hogy nem vetne be atomfegyvereket Ukrajnában, még akkor sem, ha az általa saját területének tartott területet fenyegetnék.

Mivel Oroszország a Krímet és most már a Donbászt, Hersont és Zaporizzsját is orosz terület részének tekinti, az e régiók bármelyike, különösen a Krím elleni támadás kiválthatná az orosz nukleáris doktrína használatát. Putyin azonban október 27-én kijelentette, hogy Oroszország nem vetne be atomfegyvert ebben a helyzetben.

"Nem látjuk erre szükségét", mondta Putyin. "Sem politikai, sem katonai szempontból sincs semmi értelme."

Mi itt, Magyarországon csak reménykedhetünk abban, hogy az USA-ban le fognak zajlani azok a politikai folyamatok, amelyek hozzásegítenek bennünket az emberiség nagyobb biztonságához.

A jelenlegi amerikai nukleáris helyzetértékelés világossá teszi, hogy nyíltan az USA folytatja a legveszélyesebb nukleáris politikát a világon.

Kína ismét elkötelezte magát az első csapás nélküli politika mellett. India mindig is az első csapás nélküli politikát követte. Oroszországnak nincs ilyen szándéka. A nukleáris alkalmazására vonatkozó politikáját kizárólag az orosz terület védelmére korlátozza. Egyedül az USA tartja fenn a jogot az első csapás politikájára és arra, hogy nukleáris ernyőjét kiterjessze saját területén túlra, szövetségesei és partnerei területére. Vissza kell térnünk a bizalom állapotához. Azzal, hogy az oroszokat és az orosz vezetést dehumanizáljuk és „agresszív őrültként tartjuk számon”, lehetetlenné válik, hogy az emberiség kicsiny tutaja biztonságosabb vizekre evezzen.

Forrás: