EMBERHEZ MÉRTEN (Gavallér János verse)

EMBERHEZ MÉRTEN

Van jogom, nincs kenyerem. Ölelem, ki holnap megöl, aki megért, megszentelem. Nincstelen sors megörököl!

Van jogom, nincs kenyerem. Legjobb világok között: van jogom, nincs kenyerem, otthonom, hazám, börtönöm.

Boldog szabad büszke népem magyar vérem csurog érted! Ha megérted a kereszten, van jogod, nincs kenyered!

Megváltó költözött közénk, a győztes mindent vihetett, lopott, csalt, hazudott, ki mert, s lett joga, lett kenyere.

Mi nem mertünk tenni semmit, mi mindig szolga-magyarok: Csak testvéreinkért halni, sose tűrtük a hazugot.

Nekünk nem jutott hatalom, emberhez méltón élettér, szívünkben ott az irgalom, Isten bocsásson meg tettükért!

Nem loptam, csaltam, hazudtam, alázattal meghajoltam, nekirugaszkodtam, húztam, mint igásállat, dolgoztam.

Majd megérted a kereszten, van jogod, nincs kenyered! Testvéred lesz a végtelen, elveszik Isten-hitedet!

Majd megérted örök testvér, miért nem tűrtük a hazugot, miért fontos a magyar vér, miért féltjük az országot!

Van jogom, nincs kenyerem. Ölelem, ki holnap megöl, aki megért, megszentelem. Nincstelen sors megörököl!

2013. 07. 18.