EMBERHEZ MÉRTEN (Gavallér János verse)

EMBERHEZ MÉRTEN
Van jogom, nincs kenyerem. Ölelem, ki holnap megöl, aki megért, megszentelem. Nincstelen sors megörököl!
Van jogom, nincs kenyerem. Legjobb világok között: van jogom, nincs kenyerem, otthonom, hazám, börtönöm.
Boldog szabad büszke népem magyar vérem csurog érted! Ha megérted a kereszten, van jogod, nincs kenyered!
Megváltó költözött közénk, a győztes mindent vihetett, lopott, csalt, hazudott, ki mert, s lett joga, lett kenyere.
Mi nem mertünk tenni semmit, mi mindig szolga-magyarok: Csak testvéreinkért halni, sose tűrtük a hazugot.
Nekünk nem jutott hatalom, emberhez méltón élettér, szívünkben ott az irgalom, Isten bocsásson meg tettükért!
Nem loptam, csaltam, hazudtam, alázattal meghajoltam, nekirugaszkodtam, húztam, mint igásállat, dolgoztam.
Majd megérted a kereszten, van jogod, nincs kenyered! Testvéred lesz a végtelen, elveszik Isten-hitedet!
Majd megérted örök testvér, miért nem tűrtük a hazugot, miért fontos a magyar vér, miért féltjük az országot!
Van jogom, nincs kenyerem. Ölelem, ki holnap megöl, aki megért, megszentelem. Nincstelen sors megörököl!
2013. 07. 18.
Comments