Eszeget a csicsörke (Gyimóthy Gábor verse)

Eszeget a csicsörke

A csicsörke evésmódján

csodálkoztam nagyot,

azt hittem, hogy nem eszi a

napraforgómagot.

Fölcsippenti, „rágcsál” rajta,

aztán kiköpi.

Noha már hámozott magok,

mégsem szereti.

Újra fölcsípi a magot,

újra „rágcsál” rajta

és e folyamatot aztán

ötször végrehajtja.

Ott marad a kiköpött mag

s a madár repül...

Nem csak ezen csodálkoztam

embertelenül,

hanem hogy visszajött sűrűn,

„rágcsálni” magot,

amit aztán végül mindig

mégis otthagyott!

Ámde tegnap lelepleztem

a kisöreget,

rájöttem, hogy – bár nem látszik –,

mégis eszeget.

Sikerült megnéznem néhány

ott heverő magot,

amelyeket ötször-hatszor,

hétszer csócsálgatott.

Kiderült, az már nem a mag

(csak én voltam dőre),

az olyasmi, mint kígyónak

a levedlett bőre.

Hártyavékony magburkolat,

amit így otthagynak,

melyeket messziről néztem

még ép, egész magnak...

Zollikerberg, 2025 VII. 20.