Eutanázia: halálkultusz vagy szabadságjog? – Ez itt a kérdés
M5, 2023. március 30.
Egyre nagyobb mértéket ölt az eutanázialiberalizáció a nyugati országokban. De milyen morális, vallási és orvosetikai következménye lehet ennek a folyamatnak és vajon a halálkultuszt vagy az egyén szabadságjogát építi az eutanázia? – Ez itt a kérdés! Gulyás István vendégei:
- Frivaldszky János jogfilozófus, egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
- Dr. Csókay András idegsebész
- Monostori László morálteológus, katolikus esperes
- Filó Mihály adjunktus, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar
És egy hozzászólás:
Megrendítő beszélgetés volt. Valóban igaz, hogy a demens betegeknek is haláluk előtt kitisztul a tudata. Hálás vagyok annak az orvosnak, aki szólt, hogy édesanyám haldoklik. Apukám, a fiam és én elmentünk, el tudtunk búcsúzni, beszéltem Hozzá és a könnyei csorogtak, szeretettel nézett ránk, a szerettei körében indult az útjára, hajnalban távozott. A férjem súlyos beteg volt, de nem akart kórházba menni. Végigéltem az egész szenvedést, s amikor éreztem az elkerülhetetlent, letérdeltem és imádkoztam , s hajnalban elhunyt. Senki nem érthet meg bizonyos helyzeteket kívülről, csak az tudja, aki benne van. Ha az vezéreli az embert, hogy ne ártson, akkor nem téveszthet utat. (Megjegyzem, mindenki magamra hagyott az ápolásban, mert nem akartak ebben részt venni, féltek ezzel szembenézni. ) Persze utána jött a bírálat. De hogy van joga bírálni annak, aki ezt nem élte át? Minden eset más és más. A lelkiismeretem szerint cselekedtem és a fizikai, lelki teherbíró képességem végső határáig elmentem. Erre voltam képes. Nem szabad engedni az aktív eutanáziát, mert a mai világban, ahol a pénz és az érdek számít, ez emberirtás lesz. Isten akarta a születésünket, csak Isten a tudója az életünk végének, e fölött Ő rendelkezhet. De a fájdalmat csökkenteni kell, mert abban nem hiszek, hogy Jézus azt akarja, hogy nagyon szenvedjünk. Az is igaz, hogy a nehézségek az ember lelkét gazdagítják, érettebbé teszik. Garai Gábor írta: " irgalmatlan az élet". És az emberek? Nekem nagyon sokat segített a hitem, hiszen teljesen magamnak kellett mindenben döntenem. Ezáltal a hitem is elmélyült. Úgy gondolom, ezekbe a misztériumokba a nem hívőket is be kellene avatni, hiszen ez is az életre való felkészítéshez tartozik. Kiváló alkalom erre az irodalom, történelem. A múltunk történései, ahol az eskü, az ellenség tisztelete mindenhol megjelenik. És ma? A mai háború, felesleges gyilkolások a pénzért, hatalomért. Nagyon igaz, hogy régen az orvos gyógyított. Ezen a téren az orvosképzésnek lennének feladatai. A hit az ajándék (gondolom) , de kulturális kérdés is, hiszen Európa a keresztény kultúrkörhöz tartozott. Nem lehet nagyjaink filozófikus líráját e nélkül megérteni. Csak szelíd szeretettel lehet eredményt elérni, erőszakosan nem.
