Fábián Sándor: TÖRTÉNELMI „SZÜRREÁL”. V./2. Szkíta származtatási elméletek
Adalék a Magyarok XI. Világkongresszusának korszakos kiadványához, Fischer Károly Antal (Anton Carl Fischer) magyarul megjelentetett könyvéhez: A szkíta-szarmata nevek magyarázata a magyar nyelvből
Előzmények (kapcsolódó cikkeink)
Nyitány az „új, más világra” – a Magyarok XI. Világkongresszusának Záró-nyilatkozata – Szkítákkal a Sötétség ellen
2. Szkíta származtatási elméletek
Ha megvizsgáljuk a keresztény egyház viszonyulását az értelem és az érzelem iránt, akkor azt tapasztaljuk, hogy mindig az érzelmet részesíti előnyben az értelemmel szemben. Úgy tartja, hogy az ész megoszt, a szeretet egyesít. Az értelem, a gondolkodás valóban diszkriminál (megkülönböztet), mert ez a gondolkodás alapja. Ez az analízis (elemzés), de az újra egyesítést, a szintézist sem lehet vaktában, értelem nélkül elvégezni. Szerintem a keresztény vallás egyik tévedése épp abban rejlik, hogy megpróbál mindent a szeretettel (ami a Pál-apostoli felfogásban kimondott értelem nélküli érzelem) megoldani.
Az a sokféleség, ami a különböző emberekben, nemzetekben, rasszokban megmutatkozik, amit az ész világosan felismer és elfogad, addig a szeretet megpróbálja vakká tenni az embert és azt a hamis látszatot kelteni, hogy mind egyek, egyformák vagyunk. Sajnos a történelem azt mutatja, hogy az ilyen összeboronálások mindig tiszavirág-életűek voltak. A békeidőket a nagy lakomákhoz lehet hasonlítani, amikor rövid időre a résztvevők italok segítségével elkábítják magukat, és egy időre mindenki mindenkivel kibékül. Minden bizonnyal a nagy agapékon sem hiányzott a bor, és mindenki mindenkivel egyformának és egyenlőnek hitte magát. Aztán a kijózanodás után, ismét elmúlt a vakság, és újra be kellett ismerni, hogy nem minden különbözőség áthidalható. Ha nem így történt volna, akkor a történelem, ami 99%-ban háborúkról szól, leírható lenne egyetlen lapra.
A szkíták, amikor békét akartak, nem elégedtek meg a közös borozgatással, hanem vérszerződést kötöttek, de nem ám akárkivel, mert felismerték, hogy kiben lehet megbízni és kiben nem. Azért más népek sem paktáltak le akárkivel: a görögök megkülönböztették magukat a barbároktól, a zsidók a nemzetektől, a keresztények a pogányoktól, a hívők a hitetlenektől stb.
Lássuk, hogy mit írtak erről az ókori történészek! Heinrich Trierenberg írja: „Iszokratész, amikor a görögökről beszél, arrogánsan azt állítja, hogy a görög nem nemzeti, hanem értelem és észbeli hovatartozást jelent, és inkább azokat kell görögöknek hívni, akik ugyanazt a tant vallják, mint azokat, kik Görögországban születtek.” És „Philo, bár zsidó, de a görögök ezen részét követte, és azt állította, hogy kétféle ember van: Görög és barbár, és ez utóbbiak közé sorolta a zsidókat is.” De maga Szent Pál is: „Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.” 561
„Az apostol szavaiból kiindulva Epiphanes négyféle eretnekséget állít: barbarizmus, szkítizmus, hellenizmus és judaizmus, melyeket anyáknak nevez, és azt állítja, hogy minden eretnekség ezekből származik.” 562 Bár a könyvben a négy barbarizmus időszakokra van osztva, de ha eretnekségről beszélünk, akkor ezek az időszakok nem eshetnek a keresztényi időszakon kívülre.
„Egyébként a zsidók nagyobb gondot fordítottak az istentiszteletre, és az igaz vallásra, mint a civil törvényekre és az irodalomra, ami miatt másképp kategorizálták az embereket. Épp úgy, mint a görögök, ők is megosztották az emberi nemet. Más kategóriába sorolták a görögöket és másba magukat. Mert görögnek tartottak minden bálványimádó és többisten hívő nemzetet.” 563
A szkitákról sokan és sokfélét írnak a történészek. Ovidius: „Vad hangok, szörnyű ábrázat, a halál valódi képe. A vad farkasoknál vadabb a kinézésük. Nem félik a törvényt, hanem az embereknek engednek.” 564
Ha jól a körmére nézünk Ovidius írásaiban, rájövünk, hogy olyan íróról van szó, aki valószínű, hogy sosem mozdult ki Rómából.565
„A szkitát a barbár ellentétének lehet tenni, amint Hérodotoszra hivatkozva bizonyítja Salmasius: A Pontus Euxinus (Fekete-tenger) mellett laknak a legtudatlanabb népek, a szkiták kivételével. Hérodotosz: Nincs a Pontus mellett lakó népek között, akik bölcsesség, és műveltség tekintetében megelőznék a szkitákat... Ahogy mások a szkiták becsületét, igazságosságát, mértékletességét és virtusát dicsérik, úgy Hérodotosz is a tudásukat és bölcsességüket hirdeti.” 566
Hogy lehet ennyire eltérő megítéléssel illetni ugyanazt a népet, ha valóban egy és ugyanarról a népről van szó? Ezt a sok ellentmondást a szerző valami módon próbálja magyarázni, a következő mondatban: „Azt mutattuk fel, hogy mennyire sokféleképp bitorolják a szkita nevet.” 567
Hérodotosznál megtaláljuk azt a területet, ahol a legrégebbi szkiták laktak, és az nem az a Szkitia, amire a mai történészek hivatkoznak: „Szkitia két határa, két tenger felé néz, egyik a mediterrán, másik a keleti (Fekete-tenger) felé... Így az Ister azon része, mely a mediterrán tenger fölött van, elválasztja Szkitiát az Agatirszektől, innet következnek a Neurok, aztán az andropophágok, és végül a Melanklenek. Így Szkitia alakja majdnem négyzet alakú, két része (oldala) tengerek felé néz, egyik a mediterrán, a másik a (Fekete) tenger felé, ugyanakkora távolságra mindkettőtől. A mediterrán tenger irányából a Melanklénokig, akik a szkiták fölött laknak, húsznapi út. Feltételezem, hogy egy nap alatt 200 stádium utat lehet megtenni. Így Szkitia szélessége (délről északra) 4000 stádium, a Mediterrán tengerig ugyanennyi stádium.” 568 Ha a másolók, jobban mondva a hamisítók rendelkeztek volna valamennyi számtani és mértani ismerettel, akkor a fenti mondatokat is átírták volna. Mert azt írja, hogy Szkitia szélessége 4000 stádium, ami nem több mint 800 km, és négyzet alakú. Tehát a keleti tenger, amit nagy „bölcsen” nem nevez meg, nem lehet más mint a Fekete-tenger.
A Kárpát-medencei szkítákról olvashatunk Pomponius Mélánál is: „Az agatyrszek művészien festik magukat, ez jelzi a társadalomban elfoglalt helyüket, és a korukat, amit nem lehet lemosni. Náluk nincs vérnélküli szerződés: akik békeszerződést kötnek, megvágják magukat, a vért összevegyítik és megkóstolják. Ezt tartják a hűség legnagyobb biztosítékának. Az antropophágok (emberevők) az emberek belsőségeiből készítenek ételt. A gelonok az elfogott ellenség bőrét lenyúzva, a lovaikra szokták teríteni. A melanchlonok fekete ruhát viselnek, ahonnan a nevük is. A neurok formája változó az idővel, van, hogy farkasokká lesznek, majd visszaváltoznak emberré, akik voltak.” 569
Kezdjük a vérszerződéssel. Ha elfogadjuk, hogy Pomponius Mela i. u. 50-ben írt, de más kiválóbb földrajzírók, mint Hiparchus, Hanno és Nepos irataira támaszkodik, akik nem sokkal Hérodotosz után írtak, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vérszerződés szokása, nem a keletről jött „honfoglalóktól” származik, hanem ősidőktől létezett a Kárpát-medencében. A fent említett törzsek mind a Kárpátokon belül léteztek. Tegyük fel, hogy a fent leírt törzsek, valahol a Kárpátoktól keletre éltek egy nagy kiterjedésű térségben, amit Szkitiának neveznek, ahogy a mai történelem állítja. De akkor hogy a manóba és mi alkalomból szorultak be egytőlegyig a Kárpátok hegyei közé?
Mármost a szkita származási elméleteket megtekintve, bármennyire próbál félrevezetni a hivatalos történetírás, azért ki lehet nyomozni, hogy a Kárpát-medencei népek, de kiváltképp a magyarság ősei a szkiták voltak. Ezután felmerül a kérdés, hogy honnan származnak a szkiták? Itt van egy pár elmélet. Kezdem azzal, amelyet Bíró Lajos fogalmaz meg egyik videó előadásán. Ebben az áll, hogy a magyarok a szabíroktól származnak, akiket a szubír névvel is illettek, ezért ő ezt a népet a sumírokkal (sumérekkel) azonosítja. Ebben lehet igazság, de hol vannak a szkiták. Hérodotosz szerint a szkiták a legrégebbi nép, és ugyanakkor az eredeti történeti írásokból kiderül az is, hogy a szkiták a magyarok ősei. Ha igaz az az állítás, márpedig igaz, hogy a tatárlaki írásos lelet régebbi a sumér írásoknál, akkor a sumérok származnak a szkitáktól és nem fordítva.
Amikor történészek bizonyos népek eredetét kutatják, szinte mindig Hérodotoszra hivatkoznak, mivel ő az egyik legrégebbi történetíró. Azonban mivel Hérodotosz írásai csak töredékekben maradtak fenn és ezek is másolatok, amelyek ki tudja hányszor át lettek írva az adott erőviszonyok elvárásainak, ezért nem lehet ezeket szóról-szóra elfogadni. Amikor egy eredeti írást meghamisítanak, mindig sérül az írás logikai levezetése. Ezért ha követjük a logikát, elég jó sikerrel rekonstruálni lehet az eredeti írást. Ez hasonló a TV-készülékekbe beépített korrekciós rendszerhez, amely a logika segítségével rekonstruálja azokat a torzításokat, amelyek adás közben, rossz meteorológiai körülmények miatt, érik az információt szállító hullámokat.
A következő idézet forrásaként szereplő könyvet 1679-ben adták ki, tehát akkor, amikor már eldöntötték, hogy melyik népnek mi jár a történelemből. Nagyon jól nyomon követhető, hogy milyen érdekek mentén torzították az eredeti írásokat. A 225. oldallal kezdődőleg tárgyalja „Hérodotosz” a szkiták eredetét. Már az a tény, hogy nem egy, hanem kétféle származást említ, azt sugallja hogy nem eredeti írás. Ezt írja:
„Babilon meghódítása után Dáriusz expedíciót indít a szkiták ellen. Így akarván bosszút állni a szkitákon, amiért betörtek a médek földjére. Valóban a szkiták huszonnyolc évig uralkodtak Ázsiában. Mialatt kergették a kimmerek nemzetségét, beértek Ázsiába, ahol megsemmisítették a médek birodalmát, akik előttük Ázsiát birtokolták. De a szkiták huszonnyolc évi kalandozás után, hogy hazatértek, abban a médeknek is szerepük volt. Ezek ugyanis a szkiták tudtára hozták, hogy feleségeik férjeik távollétében el lettek csábítva a szolgáik által.”570
Hérodotosz írásaiban a szkiták lakóhelye az Istertől (Dunától) északra található. Ez pedig nem más, mint Erdély.
Aztán egy ilyen mondatot is beszúrtak: „Scythae gentem suam omnium novissimam esse aiunt”, vagyis a szkiták azt mondják, hogy ők a legfiatalabb (a legutolsó) nemzet. A történelemhamisítók így próbálnak magukkal a szkitákkal megcáfoltatni egy másik állítást, miszerint a szkiták a legrégebbi nép.
„Egy bizonyos ember, aki azon a kietlen helyen lakott, a neve Targitaosz, akinek szülei (ami azért számomra nem bizonyított) Jove és a Boristenes-folyó lánya. A származási hely neve is Targitau. Targitaosznak három fia volt: Lipoxain, Árpoxain és a legfiatalabb Kolaxain… És valóban Lipoxaintól származik Szkita, akinek az utódját Auchataenak hívták. Arpaxaitól, aki a középső volt, származtak Katiari és Traspies. A kisebbiktől pedig a király, akit Paralatenek hívtak. Mindezek közös neve skolotis volt, de a görögök szkitáknak hívták őket.”571
A szövegből látszik, hogy helynevekből lettek leképezve a személynevek. A Targitau hely a Dunától északra csakis a Hargita lehet. Az orosz évkönyvekben az áll, hogy a kijevi orosz birodalmat két szkita teremtette meg, Dir és Aszkold. Ha az Aszkoldról leválasztjuk az első betűt, mint névelőt, marad a skold. Az oroszban az A betű másolásnál összetéveszthető volt a Д-vel, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a név eredetileg Skola volt, ami iskolát jelent. Nem hiába sok régi írásban a szkitákat más népek tanítómestereinek hívták.
Herodotosz így ír Szkitiáról: Az Istros (Duna) valamennyi ismert folyam közül a legnagyobb, mindig azonos (vízállással) folyik, télen is, nyáron is, a Szkitaföld (vizei) közül az első, nyugatról folyik; nagyságát annak köszönheti, hogy más folyók is ömlenek bele. Naggyá tehát ezek teszik: a szkita földön folyik keresztül öt, mégpedig az, aminek a szkita neve Porata (Prut – valóban ez az első, amelyik keletről nyugatra haladva a Dunába ömlik), görög neve pedig Pyretos, azután Tiarantos, az Araros, a Naparis, és az Ordéssos… Ezek a szkitaföldi folyók duzzasztják (az Istrost), az agathyrsek földjéről pedig a Maris folyó egyesül vele. A Haimos csúcsairól három másik folyó iparkodik észak felé, és ömlik az (Istrosba): az Atlas, az Auras, és a Tibisis. Thrákián, és a thrák krobyzok földjén keresztül folyó Athrys, Noés, és Artanés ugyancsak az Istrosba ömlik; a paionoktól, és a Rhodopé-hegytől (eredő) Skios-folyó kettévágja a Haimost, és úgy ömlik az Istrosba. Az illyrek földjéről észak felé folyó Angros a triballos síkságra kijutva a Brongosba ömlik, az pedig az Istrosba; így az Istros fogadja magába mindkettőt. Az ombrikosok földjéről észak felé siető Karpis, és egy másik, az Alpis ugyancsak beléje ömlik. Mert az Istros egész Európán keresztül folyik. A keltáknál ered, akik a kynétek után legnyugatabbra laknak Európában. Végigfolyik tehát egész Európán, és oldalról jut ki szkita földre.
„A terület óriási nagy volt, ahol Kolaxain megalapozta fiai számára a birodalmat, amely három részre tagolódott: ezek közül az egyik és legnagyobb, ahol aranyat lehet találni. A felső azonban, amely észak irányában található, amin túl már senki sem tud lakni, átlátni vagy átmenni rajta lehetetlen, a sok tollú miatt. Mivel úgy a föld, mint a levegő tömve van tollakkal, amelyek akadályozzák a látást…”572
Úgy tűnik, hogy ez a szöveg megmaradt az eredeti formájában, ahogy azt olyanok írták, vagy mondták, akik még nem ismerték a hóhullást. Az aquilone kifejezés olyan helyet jelenthet, ahol a sasok (aquiline), vagy legalább is sok madár tanyázott. A mediterráni ember, aki nem ismerte a havazást, amikor ezt meglátta, azt hitte, hogy madártollak hullnak. Abban az időben a havasok nagyon havasok lehettek, és az éghajlat sokkal hidegebb, mint ma. Erre utal a szkiták ruházata a fennmaradt képeken. Ezért a Kárpátoktól északra mediterrán ember nem nagyon merészkedett. Tehát nem muszáj azonnal az Északi-Jeges-tengerre gondolni.
Másik származási legenda ugyancsak a fent említett könyvből: Herkulesnek három fia van, Agathirs, Gelono, és Szkita a legfiatalabbik. Miután felnőnek, az anyjuk próbára teszi őket, hogy hasonlítanak-e az apjukra az íj-használatában. Aki nem állja ki a próbát, el kell hagynia az országot. A próbát egyedül csak Szkita volt képes végrehajtani, így ő maradt a szkiták királya, a másik kettő el kellett hagyja az országot. Ez az ország Ázsiában volt, a masszagéták mellett. Innen a szkiták üldözőbe vették a kimmereket és így kerültek a mostani (Herodotosz idejebeli) hazájukba, a Meotiszi-mocsarak mellé. Itt „Hérodotosz” (de inkább az, aki a szájába adja ezt) megjegyzi, hogy ez a származási legenda sokkal hihetőbb, mint az előbbi.573
Hát persze hogy ez felelt meg a legjobban az új történelemnek. Ázsiai származás és Meotiszi-mocsár. Ez jár a kegyvesztettnek.
Hérodotoszt nevezhetjük a történelem atyjának, de nem azért mintha ő írta volna meg a világtörténelmet, hanem csak azért, mert tőle maradtak meg, ha töredékesen is a legrégibb történelmi írások. Ha viszont megnézzük azokat a fecniket, amelyeken megmaradtak az írásai, akkor be kell lássuk, hogy mindaz amit az ő számlájára írnak, 90%-ban csak későbbi belemagyarázások, amiket történészek követtek el, a regnáló hatalmak követeléseinek megfelelően. Az igazságot pedig abban a 10%-ban kell keresni, amit a másolók nem hamisítottak meg, a konzekvencia megőrzésének kedvéért, vagy hanyagságból.
Mindenesetre Hérodotosz volt, aki először írt a szkitákról, és az írásai szerint ezek a szkiták mint agatirszek, a neurok, melanklenok, gelonok, budinok stb., mind a Kárpát-medencében éltek. Herodotosz nem említ semmi vándorlást, ami szerint a szkiták valahonnan keletről jöttek volna.
Akik Hérodotosz nevében írtak, tudatában voltak annak, hogy sok valótlanságot kénytelenek állítani, ezért néha megpróbálják igazolni magukat, mint az alábbi szövegben: „A szkiták sokaságát nem tudtam pontosan követni, mivelhogy a számukról sokféle beszámoló van, de ugyanakkor kevés a valódi szkita.” 574
A következő idézeteket csak azért jegyzetelem ki, hogy pontosan meghatározhassuk a Szkiták valódi lakóhelyét.
„A Pontus Euxinus mellett, ahol Dárius a hadjáratát elindította, a legtudatlanabb népek laknak, a szkiták kivételével. Nincs a Pontus mellett nép, mely bölcseségben megelőzné a szkitákat, vagy férfi, aki műveltségben megelőzné Anacharsist. Egy dolgot csodálok a szkitáknál, a többit nem. Ez pedig az, hogy bárki bemegy hozzájuk, onnan elmenekülni nem képes, de őket sem tudja valaki akaratukon kívül megtalálni, netán elfogni. Nincsenek városaik, sem épített falvaik: házaikat ők maguk készítik, lovas nyilasok, nem esznek kenyeret, hanem marhahúst, ház helyett szekereik vannak: Vajon gyengék lennének és a jövőben a harcra alkalmatlanok? Nagyon jól tudják a saját hasznukra alkalmazni a föld adottságait, mivel folyók mellett, nedves mocsaras területen élnek, ahol nem kisebb a folyók száma, mint Egyiptomban.” 575
Alexandriai Kelemen szerint „Anacharsis is szkita volt, kinek a filozófiája meghaladta a görögökét. Helánikus azt írja, hogy az északiaknál lakott a Riphei-hegyeken túl, akiket az igazságra tanított, és hogy ne egyenek húst, hanem a fák gyümölcsét.”576 A hiperboreos itt északit jelent, de csak annyira északit, ahol gyümölcs terem. Az Uralon túl, ahol gyümölcs terem, az már keletre van.
Sciles és Octamasades apáról testvérek, Sciles anyja görög, Octamasades anyja szkita. A szkiták, a görögökkel ellentétben, nem voltak hívei a nemi kicsapongásoknak. A bakanáliákat (orgiákkal összekötött ünnepségeket) viszont a görögök az egyiptomiaktól vették át.
„Bizony a szkiták lenézték a görögöket a bakanália szokása miatt, tagadván, hogy Istent meg lehet találni az őrületben. Miután Scilest beavatták a szent bakanáliába, valaki a boristeniták közül elment a szkitákhoz, mondván: ’Ti, szkiták, kacagtatok rajtunk a bakanália miatt, hogy megszáll minket az isten. És íme most a ti királyotokat szállta meg: mert a bakanália alatt az isten végzi az aktust. Ha nekem nem hisztek, kövessetek és megmutatom nektek,’ A szkiták főemberei követték a boristenitát, aki titokban bevitte őket a várba. Amikor a szkiták megpillantották Scilest a tömegben, bakanália közben, igen megbotránkoztak, és elmondták ezt az egész hadseregnek. Amikor Scyles a lakására ment, megtudta, hogy Octamasades, Teris lányának fia, meg akarja ölni, elmenekült Trákiába. Ezt megtudván, Octamasades a seregével elindult Trákia ellen; akikkel szemben a trákok az Iszter felé közeledtek.” 577
Ha a trákok az Iszter felé vonultak, hogy feltartóztassák a szkitákat, akkor világos, hogy honnan jöhettek a szkiták. Semmi esetre sem az orosz síkságról.
A végén nem kerül sor az ütközetre, mivel Octamasades és Sitalce, a trákok királya személycserében állapodnak meg. Sitalce visszaszolgáltatja Scylest, Octamasades pedig Sitalce nagybátyját. Mindkettőre halálbüntetés várt.
Fábián Sándor könyve teljes egészében itt olvasható el:
Lábjegyzetek
561 „Quantum sibi tribuerint Greci satis nos docet Isocrates, quando superbe admodum de Graeciae nomine declamat, asseritque audacter, non esse illud nationis et gentis, sed rationis ac mentis argumentum, potiusque Graecos vocari, qui eandem cum ipsis hausissent doctrinam, quam qui in eandem Graeciam nati essent… Attamen Philo, quamvis Judeus sequitur hanc parte Graecos, et duo hominum genera in mundo agnoscit, Graecos atque Barbaros, atque in his censet etiam Judeos… Ac B. Paulus cum disisset se debitorem esse Graecis atque Barbaris, mox subiicit,sapientibus, et insapientibus. Rom 1, 14.” (Heinrich Trierenberg: Disputatione philologica oppositionem Barbarorum et Scytharum apostolicam. Henckel, 1676. Caput II, 2. §. https://books.google.ro/books?id=BWpOAAAAcAAJ&printsec=frontcover&dq=scytharum&hl=hu&sa=X&redir_esc=yf=false.)
562 „Ex his Apostoli verbis,quator haeresis constituit Epiphanius: Barbarismum, Scythismun, Helenismum, et Judaismum, quas Matres vocat, e quibus aliae omnes haereses sint prognatae.” (Trierenberg, 1676. Cap. II. 13. §.)
563 „Alias Judaei maiorem rationem et curam habuere divini cultus, et verae religionis, quam prudentiae civilis et cultioris literaturae, eaque propter divisione aliam usi sunt. Nam genus humanum et ipsi secuerunt in duas partes, ut Graeci, Graecisque alteram dederunt, alteram sibi assignarunt. Sed illi per Graecos intellexerunt omnes gentes, quae Idolorum cultum et Deorum multitudinem adstruerunt.” (Trierenberg, 1676. Caput II. 3. §.)
564 „Vox fera, trux vultus verissima mortis imago. Quamvis lupi saevi plus feritates habent. Non metuunt leges, sed cedit viribus aequum.”
565 Lásd az „Ovidius száműzetése” című részt az Új idő- és térbeli adatok c. fejezetben.
566 "Verum Scytham posse opponi Barbaro, ex Herodoto probavit Salmasius: Pontus autem Euxinus nationes exhibet omnium imperitissimas, Scythicam duntaxat exceptam. Addit Herodotos: Nullius enim nationis eorum, quae sunt intra Pontum, aut aliquid ad sapientiam pertinens proferre possumus, aut aliquem viim pro erudito habitum novimus, praeter Scythicam gentem... Ut alii Scytharum mores, iustitiam, temperantiam aliisque, virtutes laudant: ita Herodotus eorundem praedicat sapientiam atque doctrinam.”
567 Id etiam exposuimus, quam varie usurpatur Scythiae nomen.
568 Sunt autem finium Scythicae partes duae, ferentes ad maria, una ad meridianum, altera ad orientale... Itaque ab Istro iam que superiora sunt ferentia in mediterranea, discludunt Scytthiam ab Agathirsis deinde a Neuris deinde ab Androphagis, postremo a Melanchlaenis. Itaque Scythiae veluti formam quadratam habentis, duae partes que ad mare pertingunt, altera et mediteranea ferens ,altera ad maritima, usquequaque sunt pares. Nam ab Istro ad Boristenem decem dierum est iter, tantundem a Boristene ad Meotidem paludem. A mari mediterranea versus usque Melanchlenos qui supra Scythas habitant, viginti dierum iter. Supputantur autem a me in singulos dies itineris ducena stadia. Ita transversa Scythae erunt quator millium stadiorum: rectaque ad mediterranea ferunt, totidem stadiorum. (Herodotus: Historiarum Libri IX... Ejusdem Narratio de Vita Homeri. Excerpta e Ctesiae... Londini, 1679. p. 257. https://books.google.ro/books?id=wlpTAAAcAAJ&pg=PA806&dq=vita+heroum+scyt.)
569 „Agathyrsi ora artusque pingunt:ut quisque majoribus praestat, ita magis vel minus: veterum iisdem omnes notis ,et sic ut ablui nequeant. Ne foedera quidem incruenta sunt: fauciant se qui paciscuntur, exemptumque sangvinem ubi permiscuere, degustant. Id putant mansurae fidei pignus certissimum. Apud Antropophagos ipse etiam epulae visceribus humanis apparantur. Geloni hostium cutibus equos seque velant. Melanchlaenis atra vestis, et ex ea nomen. Neuris statum singulis tempus est, quo se velint, in lupos iterumque in eos qui fuere mutetur.” (Pomponii Melae Libri tres De situ orbis nummis antiquis & notis illustrati. Lugdunensi, 1696. p. 41. https://books.google.ro/books?id=NdIPAAAAQAAJ&pg=PP170&dq=Julius+Honorius++caucasus+haemus&hl =hu&sa=X&v.)
570 „Post Babilonis expugnationem, Darius adversus Scythas expeditionem fecit… Cupido incessit ei Scythas ulciscendi… Etenim Scyithae (quemadmodum superius á me dictum est) duodetriginta annos superiori Asiae imperitaverunt. Siquidem persequentes gentem Cimmeriam, ingressi Asiam, abrogarunt imperio Medos, qui ante ipsorum adventum Asiam obtinuerunt. Sed Scythas quum octo et viginti annos peregre abfuissent, in patriam revertentes, excepit non minor quam quam Medicus fuerat, labor… Uxores namque eorum, in diuturna virorum absentia ad servos accesserant visu orbatos.” (Herodotus, 1679. 225.)
571 „Virum quendam in hac terra, quum deserta esset primum, fuisse nomine Targitaum, et eius parentes (quod tamen mihi non probatur) Jovem, Boristhenisque fluvii filiam. Tali genere ortum aiunt Targitaum: eiusque tres liberos fuisse, Lipoxain, Arpoxain, novissimum Colaxain… Et á Lipoxai quidem progenitos esse Scythas, quorum genus Auchatae appellatur: Ab Arpaxai vero qui medius fuit, eos qui Catiari et Traspies nominantur: a minimo autem natu, reges qui Paralate vocantur. Omnibus autem nomen esse Scolotis, regis cognomen, sed Scythas Graeci appellavere. Hunc in modum se extitisse Scythae memorant, et ex quo extiterunt, á primo rege Targitao, usque ad Darii adversus ipsos transitum, annos omnino mille non amplius fuisse.” (Herodotus, 1679. 225.skk)
572 „Quum autem regio sit ingens, Colaxain constituisse trifarium filiis suis regnum: eorumque unum et quidem maximum ubi aurum asservatur. Superiora autem ad ventum aquilonem vergentia, ultra quam regionem nulli incolere possint,neque prospicere neque transire, propter interfusas pennas. Pennis enim tum terram tum aerem oppletum esse: has praepedire visum…” (Uo.)
573 Uo. 228.
574 „Multitudinem autem Scytharum non potui exacte indagare,quum de eius numero varia referentes audiam et permultos illos,et rursus paucos esse utique Scythas.” (Herodotus, 1678. 251.)
575 „Pontus autem Euxinus, in quem Darius fecit expeditionem, nationes exhibet omnium imperitissimas, Scythica duntaxat excepta. Nullius enim nationis eorum quae sunt intra Pontum aut aliquid ad sapientiam pertinens proferre possumus, aut aliquem virum pro erudito habitum novimus, praeter Scythicam gentem et Anacharsin. In gente autem Scythica ex omnibus humanis negociis unum maximum, quantum nos scimus, excogitatum est, at cetera non admiror. Quod maximum ab eis excogitatum id est ut neque quispiam qui ad eos se conttulerit, aufugere, neque ipsi capi possint, aut ne inveniri quidem si nolint, atque deprehendi. Siquidem nullae sunt eis urbes, nulla moenia extructa: domos secum ferunt singuli: equestresque sunt sagittarii, non pane victitantes, sed ex pecoribus: pro domibus plaustra habentes: quidni imbelles alioqui futuri, et ad dimicandum inhabiles? Haec autem sunt ab eis inventa cum opportunitate terrae tum fluminum beneficio, nam haec terra, quum sit campestris, sua sponte uliginosa est et humida, eamque interfluunt flumina non multo pauciora numero quam in Aegipto fossae.” (Uo. 239.)
576 „Sycytha autem erat etiam Anacharsis, qui scribitur Grecorum multis antecelluis-se philosophis. Hellanicus autem scribit Hiperboreos habitasse ultra Ripheos montes, doceri autem ipsos iustitiam, non vescentes carnibus, sed arborum fructibus.” (Alexandriai Kelemen, 1566. 145.)
577 „Enimvero Scythae Graecis probro dant Bachandi consuetudinem, negantes esse credibile deum invenisse quo homines ad dementiam adigantur. Posteaquam bachanalibus sacris initiatus est Sciles, quidam Borystenitarum Scythis indicium detulit, inquiens, Vos quidem Scythae nos irridetis quod bachanalia agamus,quodque nos deus occupet: at nunc demum hic vestrum quoque regem occupavit, nam bakanalia exercet á deo in dementiam actus. Quod si mihi non habetis fidem, sequimini me rem vobis ostensurum. Primores Scytharum hominem sequuti sunt: quos Boristenita ille deductus clanculum in turri collocavit. Ubi adfuit Sciles cum thiaso, Scythae cum bachabundum conspicati rem ingentis calamitatis esse duxerunt: digressique ea que viderant omni exercitui indicarunt. Post haec ubi ad lares suos rediit Sciles, defecerunt ab eo Scythae delecto fratre eius Octamasade, ex filia Teris genito, Scyles cognito quid de se fieret, et quam ob causam, profugit in Traciam. Id quum audisset Octamasades, cum exercitu adversus Traciam contendit: cui ad Istrum progresso Traces occurerunt.” (Uo. 250.)
Comments