FEKETE ANGYALOK (Deli Mihály verse)
FEKETE ANGYALOK
Feketébe öltözött angyalok
átázott szárnyakkal földet érnek
Térdükön, tenyerükön kibuggyan a vér
Sárosan, izzadtan, szívdobogva
tör föl belőlük a nyál, a könny, a fájdalom
Elszántan állnak a mélyben
Békétlenek, haragosak, vadak
Hátuk mögött mindig összesúgnak
Mikor küzdenek oly gyengék
Dühük ábrándozás
Ha ölnek úgy lehelnek
Szavuk sincs
Torkukban néma a csók
Illatuk szél
Árnyékuk elveszett
Rőzse testük lángra kap
Korom sem marad utánuk
S harmadnapra az ég rezzenve bezárul
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_3d412b1152334a3c9ea803c8b3a687be~mv2.png/v1/fill/w_59,h_79,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_3d412b1152334a3c9ea803c8b3a687be~mv2.png)
A kép forrása: itt