FÖLDFORGÓ (Deli Mihály verse)

Az obszervatórium munkatársai

hetek óta tartó izgatott méréseik után

döbbenten tapasztalták

hogy a Föld forgási sebessége

a hétköznapi élet szempontjából érzékelhetetlenül

nanoszekundumban is alig mérhetően: lassul

Hirtelen úgy tűnt, van még egy-kétmillió évünk

mire ez problémát okozhat

de felfedezésük hamarosan drámai fordulatot vett

ugyanis a folyamatos mérések azt mutatták

hogy a „lassulás egyre gyorsul”

Két év múlva már egy teljes másodpercet regisztráltak a műszerek

„Ha ez így megy…!” – elakadt a lélegzetük

A „leállásból” adódó katasztrófába bele se mertek gondolni

Azaz (rém)meseszerűen végigszaladt agyukon…

A mérések a világ társobszervatóriumaiban is hasonló adatokat jeleztek

A dologról (az ügy horderejét tekintve)

felelősségteljes titoktartással értesítették a politikai vezetőket

„A következmények beláthatatlanok lesznek!” – mondták

A politikusok először hitetlenkedtek, majd megzavarodtak

később kapkodtak / de egyre fogyott az idő

A történések megállíthatatlanok voltak

Azt mindannyin tudták, sejtették

hogy egyszer, valamikor beüt(het) a világvége

csak nem gondolták, hogy ilyen hamar

vagyis, hogy éppen az ő életükben

Kombináltak

A természet összeomlása egyértelmű lesz

A társadalmi pánik még ront is a helyzeten

Kérdés az idő: mennyire gyorsul a lassulás?

illetve mikor (no, melyik nap!) lesz a végleges megállás?

És nem mellékesen (sőt!):

a Föld melyik oldala lesz a Nap felé?

Versus: melyik oldala marad örök sötétségben?

No meg a Föld, tengelye körüli forgása

a Nap körüli keringését miként változtatja meg?

Összefügg-e a kettő?

Fél évig lesz sötét/világos?

Vagy „ezeknek/azoknak” örökre?

Szóval minden megáll?!

S aztán (így az abszurd-okkult kérdés): talán „vissza”?!

Addig is (okoskodtak a beszari opportunisták):

rögtönzött óraátállítással még lehet halogatni a pánikot

de az ötletet a legtöbben dühödten lesöpörték

Az egyetlen, fájdalmasan józan kérdés így hangzott:

„Mennyi időnk van…?!”

„Semennyi!” – jött a válasz. – „Holnaptól felfordulás!”

„Hát akkor futás!” – próbált kétségbeesetten viccelődni

egy frissen megválasztott miniszterelnök

Udvarias lendülettel földbe döngölték

Üvöltözve megállapodtak

hogy időt kell nyerniük a pánik kitöréséig

A hatékonyság érdekében

szinte verekedésbe torkolló vita után

szűkebb válságstábot alakítottak

A végzetes események hátterében

mindegyikükben az motoszkált: ki lesz a napon, ki sötétben?

(A többit elintézi az élet, a természet, a sors, az Isten –

így együtt, nincs sok választás)

A fél Föld ki fog halni, ez egyértelmű

A hirtelen átállás lehetetlensége miatt

a megmaradó fél emberiség fele is

Alakultak az apokaliptikus víziók

Azért volt néhány bölcsességbe menekült kvázi halálraítélt

aki csak úgy elmélázott azon

egyáltalán, miért forog a föld?

(Na, jó, „ősrobbanás”)

Meg: miért kezdett hirtelen lassulni?

(Megunta, elfáradt; túl a holtponton?)

És: miért „akar” megállni ilyen hirtelen?

(Elég volt, itt a józanság ideje?)

Pusztán tudományos a kérdés?

(Vagy kicsinykét misztikus?)

Igaz választ persze sem a racionális materializmus

sem a spiritualitást csipkedő kozmológia nem adott

Váratlan csillagközi hatások, napkitörés, fekete lyukak… –

tudálékoskodtak a bizonytalanságot megvető asztrológusok

Egy év múlva, már hosszú percekkel lassabb lesz az élet

hosszabb/rövidebb a nap, az éjszaka

Az emberek éberebben alszanak

napközben meg álmosság gyötri majd őket

Az állatok megzavarodnak, megvadulnak, kóvályognak

A növények néma értetlenséggel hajladoznak

Idegen szelek, viharok kergetik egymást, le-lecsapnak

Az esők már hulltukban elpárolognak

A hőmérséklet követhetetlenül csapong

S még mindig nem tudni, hol állunk meg

Haszonleső vállalkozók már pénzt gyűjtenek

a nagy áttelepítésekre, építkezésekre

Mobil erőműveket tervezgetnek

Meteorológusok új éghajlattípusokat prognosztizálnak

A föld sötét oldala az éjszakázók paradicsoma lesz

az éjszakai baglyoké, a rosszéletűeké, a bűnben járóké

A napos oldal eleinte a vidámaké, az aktívaké

az átláthatóké, míg bele nem fáradnak

Aztán kialakul a ritmus, behúzzák a függönyt

eljátsszák az éjszakát

A sötétben maradók lámpafüggővé válnak

Az északi népek ezt már ismerik

könnyebben fognak akklimatizálódni

Mindezek egyelőre bizonytalan teóriák

A téboly a saját törvényszerűségei szerint működésbe lép

Az apokalipszis véres tisztulása

a fényt és a sötétséget egymásban megmeríti

és új sorsot kínál

A teremtés egy következő fázisba lép

Mire beszámolómban, íme, idáig jutottam

máris egy kíméletlen nanoszekundummal lassult

a föld forgása-keringése

Fokozódó tempóban közeledünk ahhoz

hogy megéljük drámai mozdulatlanságát

Gyaníthatóan Öröklétnek nevezik azt a dermedt pillanatot

De ki tudja, meddig tart? – szól a paradox kukackodás

Valami új világ készülődik

Valami kezdődik?

Vagy folytatódik?

Volt már ilyen

Lám-lám, én is csak kapkodok

Hogy még egyáltalán írhatok…

A kép forrása: itt