Forrai Sándor vándorkiállítása a rovásírásról 50 éves

dombi52
10 órával ezelőtt
2 perc olvasás

„Ez a november 23., vasárnap jelentős események napja. 50 éve, 1975. november 23-án, indult útjára Forrai Sándor rovásírás vándorkiállítása. Szintén vasárnap volt" – hívta fel figyelmünket Friedrich Klára és Szakács Gábor. Az eredeti kiállítás összes táblájának bemutatására a Magyarok Világszövetségének székházában került sor 2000-ben, Szakács Gábor szervezésében. Kettejük emlékező írását alább közöljük.

Forrai Sándor vándorkiállítása a rovásírásról 50 éves

Az ősi magyar rovásírás XX. századi feléledése két forrásból táplálkozik. Az első 1902- ben indult, Fadrusz János ‒ Tar Mihály ‒ Király Pál fellépése indította el. A második nagy újjáéledés 50 évvel ezelőtt Forrai Sándor (1913-2007) gyors és gépírás tanár, rovásírás kutató, oktató személyéhez köthető. Vándorkiállítását 1975. november 23-án, a XIII. kerületi, Frangepán utcai Református Egyház gyülekezeti termében Dr. Túrós Aladár lelkipásztor nyitotta meg.

Az eredeti még szürke papírral bevont farostlemezre készült, méretei 30 és 60 cm közöttiek. A 122 darabot tartalmazó anyag rovásemlékek képeiből, táblázatokból és magyarázó szövegcsíkokból állt, amelyek írógéppel készültek.

10 évvel az első bemutató után, 1985-ben a meghatározó jelentőségű kiállítást Forrai Sándor nyitotta meg Gödöllőn.

A 20. évfordulón, 1995 októberében Újkígyóson, a Harangozó Imre néprajzkutató által vezetett Ipolyi Arnold Népfőiskolán mutatták be a kiállítást, egy több napos népfőiskolai rendezvénysorozat keretében. Sebestyén László történész nyitotta meg.

Az eredeti kiállítás összes táblájának utolsó bemutatása Szakács Gábor szervezésében volt 2000-ben a Magyarok Házában, napjainkban Turul Ház. (Budapest, V. ker. Semmelweis u. 3). Ezen a bemutatón Forrai Sándor is szólt a jelenlévőkhöz. Többek között Csurka István lapjában, a Magyar Fórumban is jelent meg tudósítás az eseményről, ebből egy részlet: „A Megnyitón részt vett és beszédet mondott Forrai Sándor, az ősi magyar írásmód nemzetközi hírű kutatója, aki kifejtette, hogy egy olyan örökségről van szó, amely Európában egyedülálló: A Szent Korona mellett a rovásírás a legősibb örökségünk. Ez az egyik alapja a mai nagybetűs latin írásnak is.” (2000. 08. 31. V.I.)

Ezt követően bízta ránk Forrai Sándor a kiállítás őrzését, gondozását. A képtáblák rossz állapota miatt határoztuk el felújítását, 2008-ban Hódos Lászlóhoz, a Forrai Sándor Rovásíró Kör tagjához, rovásírás oktatóhoz fordultunk, aki vállalta, hogy nyomdász szakember feleségével, Szántó Andreával felújítják az anyagot. A 2008-as és 2009-es év folyamán készültek el a szép, könnyen szállítható kiállítással. Hozzá kell tennem, hogy nem pénzért tették. A méretek egységesek: 50x35 cm álló vagy fekvő formában, ezekből mutattunk be néhány darabot 2008-ban a gödöllői tanácskozáson. 2010-től már sok helyen láthatták, többek között a délvidéki Temerinben, a felvidéki Érsekújváron, Pécsen, Kecskeméten, Tatán, Naszályon, Sopronban, Bösztörpusztán a Magyarok Országos Gyűlésén és Budapesten a Magyarok Házában többször, valamint szintén Budapesten az Erzsébet-ligetben és Csepelen (a két utóbbi helyen Forrai Sándor születésének 100. évfordulóján), továbbá részletekben a Kárpát-medencei rovásírás versenyeken a XVI és a XVII. kerületben.