„GOMBA TÉR” (Deli Mihály verse)
„GOMBA TÉR”
Még állt a Moszkva téren a ’Gombának’ becézett kis építmény
amikor nem messze tőle, többnyire vasárnaponként
asztalkával és mellette szemétládával feltűnt egy gombaszakértő
aki az 56-os, 58-as és 59-es villamossal érkező turisták
összegyűjtögetett gombáit átvizsgálta, szelektálta
s közben megbízható szakértelemmel és odaadással
ismertetést tartott a gombafajták azonosításáról, tulajdonságairól
jókedvében még az elkészítési módokról is
Tanulni vágyón és reménykedve állták körbe az emberek:
vajon mi és mennyi maradhat a kosarakban
A sor végén eközben „diplomatikusan szabad szájú” beszélgetések zajlottak
a haza, s benne a világ aktuális kérdéseiről
praktikus értelmezésekkel megfűszerezve
Volt, hogy szépségük ellenére, minden gombát ki kellett dobni
Ezt a szakértő demonstratív határozottsággal tette meg
amire a várakozók sajnálkozó mosollyal, illetve izgatottan felhördültek
A szemétláda hamar megtelt
még az odatévedt kíváncsiskodók is tartózkodó iszonyattal tekintettek rá
A pokol gyilkos mérgei kushadtak a ládában
Gombagyűjtő szép napok voltak ezek
Az arcok vidám csalódottságuk ellenére kipirultak
Nem éhezett már senki
A nevezetes ’Gomba’ pavilon egy régebbi átépítéskor eltűnt
majd egy későbbi felújításkor
a metró állomás „legyezős” építménye került nagyjából ugyanarra a helyre
Még később a Moszkva tér újra Széll Kálmán tér lett
A „legyezős” monstrum oldalában, szürke hétköznapokon
egy gyóntatószék-szerű bódé állt
Fiatal pap várakozott a firhang mögött
A minden irányból befutó villamosok szerteszét szórták az utasokat
a fülkét észre sem vették, nem állt meg csodálkozni-elgondolkodni-gyónni senki
Reménykedve hozták-vitték nyakukban-hátukon-zsebükben
bűneiket, mulasztásaikat, gonoszságaikat, egyéb gondjaikat
(lassan ölő mérgek ezek is, néha ízletesek, máskor rágósak, megfekszik a lelket)
Persze vitték örömeiket, lelkességüket, nyakas kitartásukat is
nem beszélve üdvükről, tudatlan ártatlanságukról
amelyek hasonlóan a létszükséglet táplálékai
A fiatal pap szelíden és kitartó elkötelezettséggel ki-kilesett a kulissza mögül
Egy nap táblát akasztott a homlokzatára: „Lélekgasztronómiai centrum”
Na, ezen már többen megakadtak
A függönyt leakasztotta, kiült a bódé elé
Hamar hír lett, fényképezték, interjúvolták: hogyan képzeli?!
Hívei és gúnyolói is akadtak
Asztalkát tett maga elé
Először egyházi füzeteket, kiadványokat propagált
Aztán kis tételben, kóstolónak bió élelmiszereket kínált
Pártoló társaság alakult, már minden nap várták
Vigasztaló szép szavakra vágyó közösség gyűlt köré
Nagy beszélgetések bogozódtak, melyekben erőt adtak és kaptak
Az élet meghatározó kérdései kerültek szóba (apróbbakkal együtt)
Bűneikről senki nem beszélt, inkább a világ rosszaságait-ferdeségeit ostorozták
úgy, mintha semmi felelősségük nem lenne benne
bár pusztán a kósza csevegés is a szembesülést, s így némileg a tisztulást segítette
A fiatal pap váltott: derűs és elgondolkodtató történeteket mesélt az összegyűlteknek
Humoros és felemelő tanulságtevéseket adott elő
belecsempészve filozófiai-irodalmi-pszichológiai ideákat
Mindenkit meghallgatott és furfangosan önmaga felé fordított
(mintegy megnyitva, kiporolva s visszazárva a lelkeket)
Nem volt ez kockázatmentes, de vállalta
Hivatása szerint: állandóan mozgásban kell tartani a sompolygásra hajlamos népet
Azaz mindenki élhetett tovább, megosztott nyűgeivel
mégis lélekcsiklandozó kérdések kényelmetlenségével szálltak át egy másik villamosra
mint amikor kukoricaszem kerül a cipőbe
Midőn esténként összecsomagolt és elhagyta a teret
már csak a köztisztasági vállalatnak és a természetnek (szél, eső stb.)
maradt némi tennivalója
A bizakodó másnapokon új és új találkozások és történetek kerekedtek
Ahogy a terített asztalok is csalogatják a körötte kószálókat
Széll Kálmán álmában sem gondolta
hogy neve alatt egy tér, mint egy gazdag rét
éli majd éhes/jóllakott, mégis organikus hétköznapjait

A kép forrása: itt
תגובות