Gyimóthy Gábor: 100 nyelvleckéztető motó (IV. rész, 76‒100.)
Nyelvleckéztető motók
(76)
Az ember az idegenbe
sokmindenért elmehet.
Hazaszeretet alapja
viszont: a nyelv-szeretet!
(77)
Népünket az anyanyelvünk
kovácsolja össze.
Rá (erre a tényállásra)
néha vajon jössz-e?!
Ha a nyelvbe az idegen
új divatot ácsol,
az a nyelv valódi népet
többé nem kovácsol...
(78)
Mondd magyarul, amit mondasz,
mert különben nyelvet rontasz.
(79)
Magyarázd meg nekem hamar,
ha valaki szólni akar
és aztán magyarul beszél,
vajon mi értelmet takar,
ha nem minden szava magyar?
(80)
Azonnal átvesszük, hogyha
jön egy új idegen szó,
és eszünkbe se jut, hogy az
magyarul is mondható!
Sőt, már az se jut eszünkbe,
hogy eszünkbe jusson az,
hogy erre gondolni, vagy nem,
nem egészen ugyanaz...
Szajkózásunk elképesztő
és a kék egekig ér.
Minden szajkó térden állva
könyörög a receptér’!
(81)
Hogyha szándékosan használsz
sok idegen szót,
olyan mintha termőföldre
hordanád a sót.
Az ott akkor nagyon gonosz
talajrongálás.
Az idegen szó a nyelvben:
hazaárulás!
(82)
Ha szöveget fordítasz,
te csak félig fordítod?
Ilyen, ha az ordítást
te suttogva ordítod...
Nem magyar az, amit írsz,
hisz idegen szavak
úgy nyüzsögnek benne, hogy
egymásba botlanak...!
(83)
Örülök, hogy te megérted
az idegen szavakat,
ám azok nem azért vannak,
hogy használd is azokat.
Azért vannak, mert van, aki
belerondít nyelvünkbe,
a tudatos magyar szóra
a lélek rá nem vitte.
Az is lehet, hogy csak lusta
szavak után kutatni,
szép nyelvünk megőrzésére
csak egy kicsit is adni.
Lehet, hogy a magyar nyelvet
butaságból zagyvítja,
s ezt előkelőnek hiszi...
Ilyen ember sem ritka!
(84)
Őrizd meg a méltóságod!
Ne alázd meg magadat!
Ha van magyar szó, ne használj
vadidegen szavakat!
(85)
Idegenszó mögé bújtál,
mint annyiszor, megint.
Versikém e szokásodért
szid, korhol és megint.
Mögébújnod nevetséges,
téged el nem takar!
Magyarul mondja az ember,
mit mondani akar!
(86)
Hosszú, magyar szövegedben
rengeteg az idegen.
És az mind, ha elolvasom,
táncol minden idegen!
Egy-egy idegen szó rövid,
de nézd meg az összeset!
Aki ezt eddig megtette,
annak álla leesett!
Számold meg a betűket is
és a szótagokat is,
s aztán gondolkozz el azon,
Idegen szó? – Minek is...?! –
Magyar szótól összegében
lesz rövidebb a szöveg.
Jó tudnod, ha rövidségre
áhítoznál, kisöreg,
(87)
Van elég szó szókincsünkben,
s aki benne keres,
rájön, hogy az idegen szó,
gyakran fölösleges!
(88)
Elárulok neked most egy
ménkű nagy igazságot:
nem az idegen szó hibás
abban, hogyha használod!
(89)
Eme nagy-nagy igazságba
törődjél lassan bele:
idegenszó nem lesz magyar,
akárhányszor élsz vele...!
(90)
Idegenszó használata
nemhogy előkelő,
arra utal, hogy fejedben
nincsen elég velő...
(91)
Ha szorgalmasan használod
az idegen szavakat,
ön-megbecstelenítésre
kárhoztatod magadat.
(92)
Idegenül jár az eszed,
idegenből merítsz szót,
ami úgy illik nyelvünkbe,
mintha mézbe szórnál sót!!
(93)
Néha kétszer olyan hosszú
az idegen kifejezés,
mégsem a magyart használod!
Mondom, hogy az eszed kevés!
(94)
Rövid szavakat használni
dícséretes, helyes!
Ám, ha rövid, mert idegen,
e szokás röhejes!
(95)
Hogyha van rá magyar szavunk,
mily érvvel magyarázod,
hogy te mégis, minduntalan
az idegent használod???!
(96)
Ősi nyelvünk nem fér össze
az idegen szavakkal.
Töltött káposztát sem eszel
mákosrétes falattal!
(97)
Rendben van az idegen szó.
Nincsen azzal semmi baj!
Csak ha a magyarba kerül,
áll égnek a magyar haj!
(98)
Az utánzás fontos dolog:
fejlődésnek kulcsa!
Ám gondold meg, MIT utánzol!
(Javasolja Julcsa...)
Azt, ki gondolkodás nélkül,
rögtön mindent majmol,
hat ökör sem húzhatja ki
a nyelvrontó bajból!
(99)
Észrevétlenül veszel át
nagy marhaságokat?
Ez ellen nem segíthet más,
csak az éber tudat!
(100)
Hogy a magyar nyelv, barátom,
a világ csodája,
nem tréfa ám, s nem csak mormolt
„magyarok imája”!
Tény az bizony, barátocskám,
s ha a „művelt világ”,
ezt figyelmen kívül hagyja,
józanságból kihág...
(A századiknál: 2024 XII. 16.-án)
Komentar