IDŐ ‒ Gyimóthy Gábor festmények ihlette versei (4/8)

Desclozeaux: O temps suspends ton vol! 

Idő

Minden idő tovaszáll,

Mint ősszel a sok madár.

Hova száll? Ó hova száll?

Valahol tán összeáll.

Vagy marad külön-külön?

S egyszer talán visszajön?

Visszajön és áthalad.

Akkor majd másnak szalad!

Mert, ha tényleg visszajő

Ez, a már elmúlt idő,

Nem lesz férfi, nem lesz nő,

Ki fölismerné: ez ő!

Addigra mi nem leszünk.

Ki törődik mivelünk?!

S ez, miután megszűnünk,

Olyan mindegy lesz nekünk...!

Aix-en-Provence, 1981 X. 11.