Gyimóthy Gábor: Új sport, régi szégyen
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_3c398d5d923641fa8aecaa4ed919d00c~mv2.jpg/v1/fill/w_82,h_113,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_3c398d5d923641fa8aecaa4ed919d00c~mv2.jpg)
Új sport, régi szégyen
Magyar találmány a teqball,
de szívem nem nevet.
Mért nem adtak – ha már magyar –
neki magyar nevet ?!
Nemzetközieskedéstől
megfájdul a begyem !
Kell, hogy minden semlegesen
nemzetközi legyen ?!
Szégyelljük a szavainkat,
s hogy van saját nyelvünk ?
Óvjuk tőle a világot,
ez a „nemes” elvünk ?
Önkicsinységünk érzetét
– hogyha azt még lehet –
fokozzuk míg el nem éri
a légüres teret ?!
Magyar szó legyen a név és
ne legyen elnyelve !
Baj, ha attól külföldinek
kitörik a nyelve ??
Állj már a talpadra magyar !
– Mondaná Petőfi –
hiszen önlekicsinylésed
újdonsült, nem ősi !
Nem vagy féreg, gyáva kukac,
nem csúszkálsz a porban !
Ezt mutatni a világnak
mért mered csak sportban ?
A nyelveddel nem vetélkedsz,
sőt, azt elvetéled.
S életedet önkicsinylőn,
önsajnálón éled !
Gyimóthy Gábor,
Zollikerberg, 2021. XII. 12.