Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (10)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Negyvenöt
Azt kérdezed, hány év bújkál
csontjaim között?
Más ember, az én koromban
elmúlt negyvenöt.
Vigyázhatok a hajamra,
s vigyázhat a csősz,
olyan szálból lop színt a kor,
amely még nem ősz!
Már a bőröm sem a régi,
hátam görnyeteg. –
Az idő, a múlandóság
furcsa szörnyeteg.
Szerelem istenasszony is
másfelé tekint:
Megtréfáltuk egymást párszor,
mért tegyük megint?
Ám, ha mégis rám kacsint és
int a csintalan,
sürgetése kedves bár, de
csaknem hasztalan:
Szívemen a zsenge hártya
elszarúsodott,
Ámorka meg csak nyilat, s nem
gépágyút kapott!
Kabátujjamban azonban
lapul pár titok,
melyektől az idő retteg,
annyit mondhatok!
Engem nem kímél az idő,
Ez tény. – Jól tudom.
Ám az ő üstökét én is
két kézzel fogom!
Ezért most, ha megkérdezed,
hány év súlya nyom?
Tudom, nagy dicsekvés, mégis
büszkén mondhatom:
Ezer éve taposom e
Földön a rögöt!
Más ember, az én koromban,
még csak negyvenöt...
Aix-en-Provence, 1981 IX. 19.
Útban Zürich felé
(gondolatok a vonaton,
hazafelé Cannes-ból)
Megérkeztem! – Itt vagyok, hol
vigyázban állnak az erdők
és zöldek a mezők, viszont
hason csúszkálnak a felhők!
*************
Hogyha három hónapig
szinte folyton kék az ég,
könnyű elfelejteni,
milyen is a szürkeség.
*************
Könnyű elfelejteni,
Ám akit nem fojtogatott
soha nyomasztó homály,
élvezi-e úgy mint én, ha
végre napsütött a táj?
Genf és Bern között, 1981 X. 31.
Zürichi hársak
Ezévben pont nem esik és
épp nincs havazás,
amikor Zürichben
virágzik a hárs.
Levél sem moccan a fákon
– nem rezdül a sás –,
telivér meleg van
s virágzik a hárs!
Akácillat, meleg estén:
Észbontó hatás.
De, mikor Zürichben
virágzik a hárs…,
Az orgonaillat lelki
nagytakarítás,
ámbár, ha Zürichben
virágzik a hárs…,
Azt mondják, hogy meseszép a
narancsvirulás,
de hogyha Zürichben
virágzik a hárs…,
Jázmin szagú szél, Rodoszon:
Kábító varázs.
Mégis, ha Zürichben
virágzik a hárs…,
A virágzó dzsakaranda
– úgy hírlik – csodás.
Ám hogyha Zürichben
virágzik a hárs…,
Nem csábít a messzeség és
nem vonz semmi más,
ha végre itt és így
virágzik a hárs!
Zürich, 1982 VII. 12.-13.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments