Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (12)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Októberi Riviéra
Noha mogorván,
beletörődöm:
ez az idő is
tova rohan...
Fahamu-szürkén
lapul az égen
nyugati felhő
alacsonyan.
Feszül a szélcsend,
pihe se mozdul
– mibe az ember
beleremeg. –
Telik az úttest
szapora csöppel,
mikor az eső
nekiered.
Ülök a parton,
susog a hullám,
suhan a légben
csodamadár...
Lesem a fákat:
szökik a zöld szín.
Valahogy itt is
oda a nyár...
Cannes, 1982 X. 13.
Írnék neked
Írnék neked annyi mindent,
hogy nem győznéd átlapozni,
– olvasásról nem is szólva –
ha ráérnék álmodozni!
Leírnám az időjárást,
lehet-e itt még napozni,
vagy hogy milyen szelek járnak
– ha ráérnék álmodozni!
Leírnám a növényzetet,
– nehéz itt nem áradozni –,
pálmafákat, píniákat
– ha ráérnék álmodozni!
Írnék furcsa gyümölcsökről,
megérné tán fáradozni:
mi a zsüzsüb és mikokul?
– Ha ráérnék álmodozni!
Leírnám azt, hogy hiányzol,
szeretnélek átkarolni,
s aztán el sem engednélek,
hogy ne kelljen álmodozni...
Cannes, 1982 X. 15.
Pad a parton
Már aludni ment a szél.
– Tenger csak horkolgatott. –
Majdnem új volt még a Hold,
s találtunk egy kis padot.
Nyugat felé, álmosan:
bársonyba bújt hegyvidék,
melyet abba bújtatott
pára és a messzeség.
Feketén álltak a fák.
Nem mozgatták lombjukat,
és úgy tettek, mint akit
meglepett az alkonyat.
Kettőnk láttán bezzeg ott
alkony nem csodálkodott.
Régen aludt már a szél
s a tenger csak hortyogott...
Cannes 1982 X. 20.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments