Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (13)

Tillárom versek?

Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)

Búcsú        

 Világos lett. – Vége van a filmnek.

Föltápászkodnak az emberek.

Elhagyottakká válnak a székek;

– Adj egy csókot. Holnap elmegyek...

Emléknek talán majd megmaradnak

Zsebemben az összegyűrt jegyek.

Újra téged vajon mikor látlak?

Moziba veled mikor megyek?

Szürke az ég, szürke lett a tenger.

Ködbe burkolództak a hegyek.

Jobb is így, ha búcsúzik az ember;

– Adj egy csókot; holnap elmegyek...

Kis kezedet ma még fogva tartom;

Mondj valamit, hogy vidám legyek.

Gondolj rám, ha végig mész e parton ...

S csókolj meg, mert holnap elmegyek!

Cannes, 1982 X. 22.

Távol tőled

Feltűnik bárkinek,

aki csak lát:

Túl sokat

gondolok

rád...

Ömlik a gondolat

– nincs sehol gát. –

Túl sokat

gondolok

rád...

Másokon fellelem

homlokod, szád.

Túl sokat

gondolok

rád...

Milyen volt tegnapod?

Milyen a mád?

Túl sokat

gondolok

rád...

Térülök-fordulok,

zúg az önvád:

Túl sokat

gondolok

rád...

Nem nagyon dolgozom,

munka is fád!

Túl sokat

gondolok

rád...

Ázik a szappanom;

kihűl a kád...

Túl sokat

gondolok

rád...

Másról sem álmodom –

mondhatom hát:

Túl sokat

gondolok

rád...

Zürich, 1982 XI. 10.

Belátás                         

Vártam rád sokáig, aztán rádöbbentem,

hogy nem terem nálad rózsát a türelem...

Bezzeg főztél jókat és etetted velem:

nálad nem rózsákat terem a türelem.

S nem kell meghallgatnom a csillagok jósát,

nem nálad termi a türelem a rózsát...!

Zürich, 1982 XI. 10.

(innen folytatjuk)

---

Felvezető cikkünk és az első 3 vers:

Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (1)