Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (15)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Miből áll a boldogság?
Boldogsághoz tartozik:
kis darab kenyér.
Elég, ha csak akkora,
hogy kezembe fér.
Boldogsághoz tartozik:
kristálytiszta víz.
Hattyú röpte, szénaszag
és a hagymaíz.
Boldogsághoz tartozik:
Érett, jó gyümölcs
– mely csak nagy és gyönyörű,
arra sose költs! –
Boldogsághoz tartozik:
illatos virág.
Verőfényes nappalok,
forró éjszakák.
Boldogsághoz tartozik:
jó csésze tea.
– Kávét inni, énnekem
furcsa idea. –
Boldogsághoz tartozik
a csillagos ég.
Habár alig van ma hely,
ahol látni még...
Boldogsághoz tartoznál,
édesem, te is,
ha nem lennél délibáb,
szenvtelen, hamis.
Zürich, 1983 IV. 9.
Úton Délnek
Nyugat felé sárga színben ült az alkonyat.
Látszott még, hogy hol feküdt a Nap imént hanyatt.
Később szürkület idézte fényszórók sorát.
Akácillat hígította föl az út porát.
Aztán besötétedett. Terjengtek füstszagok.
Az útszéli fák közül ránklestek csillagok.
Elhagytuk mi a főutat és a főirányt,
kíváncsian érdeklődve csillagok iránt.
Ott, ahol a hegynyereg minden fényt elfogott,
megálltunk és kiszálltunk bámulni csillagot.
A tücskök úgy ciripeltek... Átöleltelek...
Nem tudom, te mit éreztél – most sem kérdelek,
de énnekem úgy tűnt akkor, karomban veled,
hogy ölelem a Földet is, s az egész eget...
Pécs, 1983 V. 13. – Zürich, 1983 VI. 26.
A telefonszám
Lemosott bennünket egymásról a végzet,
melynek mosógépe soha meg nem áll.
Mi maradt belőled? Halványuló képed?
Porszívózás közben egy-egy szőke szál?
A legtovább talán, mint valódi emlék
– bár a sok kacat közt ez sem biztos ám –
megmarad belőled (itt hevert még nem rég)
sárgult cédulán a távbeszélő szám...
Zürich, 1983 IV. 29.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments