Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (16)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Japán lány
Kis bohócom ott ült velem
szemben és beszélt, beszélt...
Minden szót egy hihetetlen
mozdulat és arc kísért.
Felejthetetlenül, ma is
magam előtt látom, ím
ilyen hát az eredeti,
a született pantomím!
Angolul és franciául
és olaszul csevegett.
S néha-néha egy-egy spanyol,
egy-egy japán szó esett.
Csupa mozgás, csupa élet,
csupa lélek ez a lány!
Úgy tűnt nekem akkor, hogy a
beszélt nyelv csak akadály.
Hogy majd mindjárt egy szó sem kell,
ott élt bennem a remény,
bár fejemben ott tolongott
egy kis, csalfa költemény.
Ám ezúttal igazam lett,
egész más műsor miatt,
megállt egy kicsit az idő,
s a versírás elmaradt...
1983 X. 22.
Genf és Zürich között a vonaton
Egyszerű álmok
Nem veszek én álmoskönyvet,
hiszen abban nem hiszek.
Lélekbúvár díványára
siralmakat nem viszek.
S hogy miért nem, azt én neked
megsúghatom, angyalom:
mert én olyan rettentően
egyszerűket álmodom!
Nem kérdezem a szomszédtól,
hogy az álmom mit jelent.
Jóstól sem kérdem a jövőt
– elég tűrni a jelent. –
Álmomban nincsenek rémek,
nincsen semmi borzalom.
Kimondottan csodásakat,
gyönyörűket álmodom!
Egy kérdés azonban bökdös:
nem fárasztó e strapa,
hogy nálam jársz álomképként
szinte minden éjszaka?
Avagy talán másképp érzed,
kiüt rajtad más tünet?
Látszik valahogy a nyoma?
Nem hiszem – bár meglehet.
Csuklanál, sőt vonaglanál,
vagy apró kis sikolyok...
Szóval, szólj ha kellemetlen,
bosszantana a dolog!
Akkor tényleg jöjjön orvos
– bármekkora fájdalom –
hogy álmaim kísértsenek,
azt én nem akarhatom!
Álmok ellen mi lesz majd az
orvosságom – nem tudom.
És mi lesz, ha téged ír föl
gyógyszer gyanánt orvosom?!
Bárhogy is lesz, tedd meg nekem
– erre megkérlek nagyon:
szólj, ha véletlenül rólam
álmodnál egy szép napon...
Zürich, 1984 I. 15.
Sajnálat
Nem volt köztünk soha semmi.
Már úgy értem – érzelem.
Csupán egy-egy ölelés, ha
nem volt köztünk semmi sem.
Összehasonlíthatatlan
volt veled az élvezet,
sem előtte, sem azóta,
nem is álmodtam ilyet!
S a szegénynek, aki megvet,
sorsa bizony mostoha:
karjaiban olyan, mint te,
nem lehetett még soha!
Zürich, 1984 III. 11.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments