Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (17)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Vasárnap
Mivel kezdjem? – Nem tudom.
Olyan sok a dolgom.
Bár vasárnap van, igaz,
harang kong a dombon...
Olyan régen volt, szívem,
elfelejtem lassan,
mikor éreztem magam
vasárnapiasan...
Ám, ha itt lennél velem
– mibe’ fogadjunk? – a
hétfő is ünnep lenne,
bármennyi a munka!
Sőt, a hétköznap, mikor
ölelnél szorosan,
önmagát is érezné
vasárnapiasan!
Zürich, 1984 III. 18.
Naptáradba
Megzördül a friss avar
Nem vagy itt de nem zavar
És ha éjjel-nappal fagy
Nem bánom ha másnál vagy
Újra kizöldül a fű
Még nem bánt ha nem vagy hű
De ha nyílnak orgonák
Melegek az éjszakák
Fecske szűri az eget
Akác lombja integet
Úgy tűz a nap mint a nyárs
Illatorkánt ont a hárs
Olvadoznak az utak
Búza táblák ringanak
Mikor nálunk él a Dél
Afrikából jön a szél
S elfelejtem mi a tél
Minden csak rólad mesél
S minden vágy csak bennem él
Akkor csak velem legyél
Zürich, 1984 III. 25.
Féltés
Féltelek, hogy nem szeretnek
úgy, ahogy azt kéne.
Féltelek, hogy nem hallod a
leges-legszebb dalt.
Félek, nem is illik hozzád
szeretődnek lénye,
és hogy nem mutatja ugyan,
de már megsokallt.
Féltelek, ha kellene, pont
nincs melletted senki.
Félek, hogyha mesét hallgatsz,
nem a jó mese.
Féltelek, hogy a kedvesed
mással jobban jön ki,
s nem te vagy a leges-legked-
vesebb kedvese!
Féltelek, hogy nem találják
el a titkos vágyad.
És időnként megdermedek,
úgy nyilal belém,
hogy amíg a remény bennem
egyre inkább bágyad,
téged közben nem szeretnek
úgy, ahogyan én...!
Zürich, 1984 V. 15. – 23.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments