Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Együtt dalolt dalok
Együtt dalolt dalok között
telt el ez a nyár.
Mind a ketten éreztük, hogy
nincs többé határ.
Úgy ömlöttünk egymásba, mint
két folyó-özön,
melyeket az áttört gát már
nem választ külön.
Igaz, én már régen tudtam,
– ne vedd ezt zokon –
milyen közel vagyok hozzád;
lényünk mily rokon
Egyikünknek sem volt elég!
Rossz ízű a szám.
Tartozik nekünk az idő
sokkal többel ám!
Csatangolhatnánk még együtt,
s közben én neked
énekelnék ezer régi
és új éneket.
Fönn járnánk a fellegekben
álmaink között,
s fütyülnénk rá, itt a földön
mely óra ütött...
Bagno di Romagna, 1984 VIII. 18.
Hívogató
Elérhetetlen vagy,
mint szivárvány íve.
És akár az árnyék,
meg nem fogható.
Én meg nem vagyok a
vadászatnak híve,
törtető hajszákra
nem buzdítható.
Így tehát mit tegyek,
mi marad még hátra?
Álmodjak feléd tán
bűvös bájitalt?
Vagy sziporkát szórok
s dalolok majd, hátha
meghallasz tőlem egy
varázshangú dalt?
Szomorú csupán, hogy
kihűlnek az álmok,
és a hangomban sincs
csábító varázs!
Nem nehéz belátni,
elég rosszul állok:
nem hogy láng, maholnap
nem lesz több parázs...
Bagno di Romagna 1984 VIII. 18.
Egy kőkori falu helyén (Zengővárkony)
Állok a szántón, durva rögök közt,
honnan a régmúlt újra beszél.
Dúlt ezerévek szelleme röpköd;
emberi sóhaj-halmaz a szél…
Csorba szilánkok állnak a földből.
Ős eleinknek eszközei.
Közben az izzó Nap tüze pörköl.
– Évmilliárdok óta teszi.
Mély a barázda, nyílik a börtön,
látom az ősök ujja nyomát.
Tört cserepekként fekszik a földön,
mit ma a traktor sorra kiszánt.
Mért e varázslat, honnan e mámor,
mely e vidéken engem igéz?
Mért ragad úgy meg, mit csoda távol,
itt kicsiholt már emberi kéz?
Válaszul adni mit tudok erre?
Mért kutatok hát kő-szereket?
Furcsa erő, mely itt fakad egyre
s minden anyaghoz hő szeretet…
Bagno di Romagna, 1984 VIII. 18.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comentarios