top of page

Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (18)



Tillárom versek?


Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)


 




Együtt dalolt dalok                            

  

Együtt dalolt dalok között

telt el ez a nyár.

Mind a ketten éreztük, hogy

nincs többé határ.

 

Úgy ömlöttünk egymásba, mint

két folyó-özön,

melyeket az áttört gát már

nem választ külön.

 

Igaz, én már régen tudtam,

– ne vedd ezt zokon –

milyen közel vagyok hozzád;

lényünk mily rokon

 

Egyikünknek sem volt elég!

Rossz ízű a szám.

Tartozik nekünk az idő

sokkal többel ám!

 

Csatangolhatnánk még együtt,

s közben én neked

énekelnék ezer régi

és új éneket.

 

Fönn járnánk a fellegekben

álmaink között,

s fütyülnénk rá, itt a földön

mely óra ütött...

 

Bagno di Romagna, 1984 VIII. 18.

 

 

Hívogató                           

 

Elérhetetlen vagy,

mint szivárvány íve.

És akár az árnyék,

meg nem fogható.

Én meg nem vagyok a

vadászatnak híve,

törtető hajszákra

nem buzdítható.

 

Így tehát mit tegyek,

mi marad még hátra?

Álmodjak feléd tán

bűvös bájitalt?

Vagy sziporkát szórok

s dalolok majd, hátha

meghallasz tőlem egy

varázshangú dalt?

 

Szomorú csupán, hogy

kihűlnek az álmok,

és a hangomban sincs

csábító varázs!

Nem nehéz belátni,

elég rosszul állok:

nem hogy láng, maholnap

nem lesz több parázs...

 

Bagno di Romagna 1984 VIII. 18.



Egy kőkori falu helyén (Zengővárkony)

 

Állok a szántón, durva rögök közt,

honnan a régmúlt újra beszél.

Dúlt ezerévek szelleme röpköd;

emberi sóhaj-halmaz a szél…

 

Csorba szilánkok állnak a földből.

Ős eleinknek eszközei.

Közben az izzó Nap tüze pörköl.

– Évmilliárdok óta teszi.

 

Mély a barázda, nyílik a börtön,

látom az ősök ujja nyomát.

Tört cserepekként fekszik a földön,

mit ma a traktor sorra kiszánt.

 

Mért e varázslat, honnan e mámor,

mely e vidéken engem igéz?

Mért ragad úgy meg, mit csoda távol,

itt kicsiholt már emberi kéz?

 

Válaszul adni mit tudok erre?

Mért kutatok hát kő-szereket?

Furcsa erő, mely itt fakad egyre

s minden anyaghoz hő szeretet…

 

Bagno di Romagna, 1984 VIII. 18.




(innen folytatjuk)



 

Felvezető cikkünk és az első 3 vers:




13 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page