Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (19)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
A küldemény
Küldenék neked most én egy
Megíratlan levelet,
Melyben olyasmiket mondok,
Mit leírni nem lehet.
Melybe olyasmit is tennék,
Mint egy forró ölelés,
Mely – ha le tudnám is írni –
Csak írottan oly kevés...
Tennék én a borítékba
Forrón perzselő nyarat.
És, amit még sosem tettünk,
Mi ma még csak gondolat...
Betenném a borítékba
Akár egész magamat,
Úgy, hogy ezért a levélért
Egyszer téged kapjalak.
De hát minek is boríték?
Tudom már, hogy mit tegyek:
Mindent itthagyok, ha vársz rám,
Csak szólnod kell és megyek!
Sziéna, 1984 IX. 6.
Visszatekintő
Úgy tűnt nekem ez az élet,
mint egy hatalmas ajándék.
Néha boldog, néha kemény,
néha fájó, néha játék...
Ha megkérded, mikor boldog?
Nehéz erre válaszolni.
Talán mindig csak olyankor,
ha volt időm álmodozni.
Sziéna, 1984 IX. 9.
Sorrend
Bárcsak tudnék németül, mint
Magyarul beszélek!
Bár tudnék úgy angolul, mint
Németül tudok.
És ha tudnék franciául
Angolhoz hasonlón,
Az lenne igazán
Nagyszerű dolog!
Szeretném, ha már az olaszt
Franciaként törném,
És a japánt, mint az olaszt,
Úgy megérteni.
S ha itt lennél, szeretnélek
Karjaimba venni,
S minden – minden nyelvet
Elfelejteni...
Sziéna, 1984 IX. 10.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments