Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (2)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Álmodott csók
Szelíd csókod áthatott.
Jót tett. Ápolt. Gyógyított.
(Régen néha untatott…)
És mert nem volt izgató,
Kellemesen nyugtatott.
Álmom mégis elriadt,
s ahogy tűnt a kábulat,
támadt döbbent ámulat :
évtizede éltem át
tán utolsó csókodat.
Felgöngyöltem paplanyom,
fölültem az ágyamon,
s neked most megsúghatom :
visszavágyván csókodat,
elfogott az izgalom.
Düsseldorf és Zürich között
a vonaton, 1979 X. 16.
Évikéhez
Vásáron, hol gép a szép
– s egymás lábán lép a nép –
Rád gondoltam mind eképp:
„Talán szomorkodik épp...”
„Örül tán, ha nap mint nap
– szitál köd, vagy süt kint Nap –
befut egy-egy képeslap,
s más vidékről képet kap.”
Írhatnékom elkapott:
írtam néhol levlapot,
és mert lényed áthatott,
elszórtam egy versmagot...
1979 X. 16.
(A düsseldorfi műanyagkiállítás
után, hazafelé a vonaton.)
Akkor más volt a tavasz
Nagypéntek van s nagypénteken
majdnem mindig havazik!
Most is! – Hisz csak erre vártunk
Karácsonytól tavaszig!
Nagy pelyhekben, igyekezve,
sűrűn hullik le a hó...
Leírom csak, mert kimondva
megdermedne tán a szó.
Hej, amikor réges-régen
meleg volt még a tavasz...
– Ezt is le kell írnom, mert még
azt hinnétek, nem igaz! –
... rétek füve ilyenkor már
dús volt, zöld volt s egy arasz...
Elhihetitek, ha mondom:
Más volt akkor a tavasz!
... kertekben az almafákon
zümmögött sok, szorgos méh...
Itt most fűzfa barka is csak
alig bontakozik még!
... forró rögről forró rögre
tücsök ugrált s ezalatt,
lapuvirág illatától
bűvölt békés bódulat.
Az ég kékjén fecskék hada
– nem csak május közepén! –
csapongott és gondolatban
közöttük csapongtam én.
Tudom, nem lehet egy évszak
évről-évre ugyanaz,
mégis, szinte ijesztően
másmilyen most a tavasz!
Az r-betűs hónapokról
– akkor szegény nagyapám –
nem győzött bölcseket szólni,
márciusnak derekán.
Nem győzött, mert nyári meleg
járta át a földeket,
és mi bizony nyáriasan
élveztük az életet.
Hová lett a baracknyílás?
Hol a mandulavirág?
Lábujjhegyen nyílnak tán, mert
hidegebb lett a világ?
Tudom, tudom, értelmetlen
ez a versbe ölt panasz,
mégis, folyton visszasírom:
Akkor más volt a tavasz...
Megjegyzés:
Nevetséges vers, mert gyerekkorom
Baranyában átélvezett tavaszait nem
lett volna szabad összehasonlítanom
a hideg, zürichi tavasszal.
Zürich, 1980 IV. 4.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments