Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (20)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Sziénai alkony
Fekszik a Nap tüze vérvörös ágyba,
Izzik a tükre rőt falakon.
Hűvösen csak a dóm fala állja;
Marcona, csíkos kő hatalom.
Síkszerű szinte a távoli lanka,
Mely csodavárost körbeölel.
Dombvonulatról dombvonulatra
Sápad a kékes páralepel.
Ciprusok őrfala áll szanaszerte,
Pínia sor, mely ködbe lapul
S fürgén hirdeti: itt van az este –
Kis denevér had hangtalanul.
Sziéna, 1984 IX.12.
Olasztanulás Sziénában
Járok a szürke kőlapokon, hol
Századok óta baktat a nép.
Zsong a fejem ma furcsa ragoktól,
Ám valahogy csak tisztul a kép.
Szétsodródnak a vad fonadékok.
Nő a szabályok ismerete.
Lassan-lassan észbeszilárdul a
Mondatok alkata, szerkezete.
Mint ha dagálykor terjed a tenger
és beszüremlik a szikla közé,
Úgy jut el értelem száz kicsi árkon,
és betekintget a forma mögé.
Mint a polip, mely sokkarú állat,
Elfacsarintja a kis halakat,
Úgy próbálom fejbejegyezni,
Úgy fog az értelem új szavakat.
Némely hal oly fürge, sikamlós,
Megszökik ötször is és elinal,
Mégis egyre bővül a zsákmány,
Gyűlik a sok kicsi, tengeri hal.
Napról-napra folynak a harcok,
Létre-halálra a küzdelem áll.
Hosszú távon győzi az ember
És valahogy csak célba talál.
Sziéna, 1984 IX. 21.
Őrült zivatar
Ma esik az eső és sáros az árok,
mert tegnap is zuhogott – két napon át.
És rohan a patak. És napfényre várok.
És sokkalta gyakrabban gondolok rád.
Ma csattan a villám és dörren az égbolt,
és megszakadatlanul ömlik a víz.
S én lángolok mégis, mert csókod – bár rég volt –
oly elolthatatlanul tomboló tűz...
Sziéna, 1984 IX. 22.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comentários