Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (25)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Micsoda nyár!
Minden levél porlepetten
zivatarra vár.
Kemencék a tégla falak,
telivér a nyár.
Felhő sehol – és az ég már
hetek óta kék.
A levegő sűrű, nyúlós,
langyos folyadék.
Árnyékban nyúlik el macska,
nincs napon ma gyík.
Szinte lágy üvegbe öntve
álmodik a sík.
A valóság talán megszűnt...
Szétszedte a hő,
amely most sok rejtett vágyat
délibábba sző.
Valamilyen érzés bennem
végtelenre nő...
S meg se lep, ha ezer évet
ugrik az idő.
Perudzsa, 1985 VIII. 24.
Telihold Perudzsában
Messze Keletre pára honolt.
S Assziszi izzott sejtelmesen.
Szinte fölötte kelt föl a Hold,
Vörös-kereken, fennségesen.
Rocca Paolina bástyafokán
Egyre Kelet felé meredek,
Merre a látvány szép igazán,
S amerről kelnek szende szelek.
Ám egyedül csak bámulok ott,
Noha a zaj körülzakatol,
De a sok ember szertefutott.
Nincs csodanéző senki, sehol...
Hogy’ lehet? – Hisz’ ily arcot a Hold
Tán ezer éve nem mutatott!
Ilyen a táj tán még sosem volt –
Alkony ily bársony, enyhe, nyugodt.
Erre nem ömlik, tódul a nép,
Alatta nem itt döng a talaj.
Úgy tűnik, másnak semmi e kép.
Lehet, hogy talán bennem a baj?
Perudzsa, 1985 VIII. 30. – 31.
A sivatagi bolond
Bolond, aki sivatagban
délibábot üldöz,
s aki neked viszonzatlan
ezer csókot küldöz!
Píza, 1985 IX. 12.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comentários