Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (26)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Ökörnyál
Magam mögött versbeszedett
gondolatokat hagyok?
Ne nevess ki, hiszen tudom,
költő azért nem vagyok.
Mint ökörnyál száll a szélben
egy-egy ilyen gondolat,
s néha-néha, némely ágon,
itt-ott talán megmarad.
Mi lesz belőle az ágon?
Ne is kérdezd – nem tudom.
Tán az ág lesz neki, – avagy
ő az ágnak oltalom.
Píza, 1985 IX. 12.
Búcsú egy várostól (Píza)
Iskolámnak ablakából, magas balkonáról,
utoljára nézegettem, mint nyüzsög a tér.
Utoljára ettem fügét a nagy, kerti fáról.
Újságot sem veszek többet, százasból hatér’.
Amikor a fáradó Nap nyugovóra hajlott,
utoljára mentem át a megszokott hídon.
Magam mögött utoljára csuktam be egy ajtót,
mert hogy járok-e még erre, nem tudom bizony.
(Pízában akkor 600 Líra volt egy napilap)
Cannes, 1985 IX. 30.
Nem hitted, hogy...
Nem hitted, hogy legyőzöm a
mesebeli sárkányt.
Nem hitted, hogy megnyergelem
a griffmadarat.
Nem hitted, hogy elhárítom
a lappangó ármányt,
s hogy az ember előbb vet és
csak aztán arat.
Nem hitted, hogy megteremtem,
kívánj bármifélét.
Nem hitted, hogy nem riaszt el
semmilyen igény.
Nem hitted, hogy meglátjuk a
zord egeknek szélét,
ahol aranysárga csíkban
özönlik a fény.
Türelmedből nem futotta
kivárni a végét.
Neked úgy tűnt, ki nem rohan,
az csak halogat.
S most én miért csikarnám ki
a küzdelem bérét,
ha nem neked hozhatom le
a csillagokat...?
Cannes, 1985 X. 2.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments