Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (28)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Gondolj rám
Gondolj rám, ha kaméliabimbó bontja szirmát,
S víztükrével barnakánya holtversenyt suhan;
Ha a szellő fűzfaágon lenget bolyhos barkát;
Gondolj rám, ha tőled távol kígyózna utam.
Gondolj rám, ha hunyor virul, kankalin, ha nyílik,
És ha szende kis virágról ismersz fel somot;
Ha a bokrétafa rügye pattanásig hízik,
S fehér ibolya lapul a fűben itt s amott.
Gondolj rám – s amint a hó még ormokat borított,
Már a gallyak közt neszelt az új tavasz tüze –
Ha az égen tűnni látsz majd hosszú páracsíkot;
Gondolj rám, ha halkan ringat lusta tó vize.
Gondolj rám, ha Húsvét táján rügyeznek az ágak,
És ha azt a dallamocskát újra dúdolod;
Ha a vadkacsák megint csak párosával járnak;
S akkor is talán kicsit, ha mást ölel karod.
Gondolj rám, ha egyszer majdan, tán nagyon sokára
Olvasod e verset s kézben tartod e lapot,
Bármire is rúgjon addigra a múltak ára,
Idézd föl e néhány, régi, gyönyörű napot!
Gondolj rám, ha havat rejt még némely árnyas árok;
Gondolj rám, ha erre nincs is semmi fontos ok.
Gondolj rám, mert úgy szeretném és mert bárhol járok,
Én is folyton, vágyakozva csak rád gondolok…
Lugánó-Zürich, 1986 III. 30.-31.
Eskü helyett
Vajon ki kért, kitől kezet?
Avagy ki nem védekezett?
S mit érez a megkért kéz,
amint éppen háztűznéz?
Firtathatnád, megteheted –
együtt nem voltunk egy hetet,
ám, ha te is belemész,
sok év jön, mely tele méz...
Zürich, 1986 IV. 8.
Brigittének (a Tilláromversek ajánlásaként)
Ha te lettél volna múzsám
– és ez paradox dolog –
nem lenne e könyvben ma vers,
csupán üres lapok.
Mert az, aki veled lehet
s téged múzsájának mond,
versírással nem tölt időt,
hacsak nem nagy bolond!
Zollikerberg, 1999 XII. 24.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments