Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (5)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
A hableány Holdfényben, ha hullám csillan
– keszeg alszik valahány –
sejtelmesen elővillan
habokból a hableány.
Szép szemei sziporkáznak
szikrát szórva tó színén,
fémes fények futkároznak
farkát fedő pikkelyén.
De nem ilyen hableány az,
aki velem szemben ül,
habputyó a kávéjában,
s iszogatja emberül!
Haboskávé, habos torta,
fagylaltok – s ki tudja hány
nyalánkságot nyelt már torka –
ő a tejszínhab-leány...!
(Csillának, a putyó szó tiszteletére)
Zürich, 1981 I. 27.
Mi lenne, ha...?
Sajnálatból szeretkeztem,
mégsem horpadt be a lelkem.
Rám férne most bezzeg tüled
az ilyetén könyörület.
Bár nem szeretsz, ne félj, nem vert
ettől lélekhurut embert.
Rendülne tán kő a hegyben,
részesítenél e kegyben?
Bárkinél becézlek szebben,
lesném, szemed mikor rebben!
S egy kis saját végtelenben
részesítenélek egyben...
Zürich, 1981 III. 5.
Három magnókazetta kísérőjéül
Fogadd el e néhány régi,
elfelejtett dallamot.
Igaz, van közöttük új és
ismeretlen – itt s amott.
Felvételük élvezet volt,
s jól elszórakoztatott.
Talán kicsit te is örülsz,
olykor, hogyha hallgatod.
Szeretettel nyújtom át, mely
szeretet türelmesen
lapul meg a dalok között,
mint dalok a mágnesen.
Zürich, 1981 III. 21.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments