Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (7)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Csalóka álom
Álomszép álmokat
álmodtam veled.
Oly vidám,
oly derűs,
tarka képeket!
Álom volt, álom volt –
álom volt csupán,
hisz’ tudom,
nem kívánsz
s eltaszítsz sután...
Zürich, 1981 IV. 12.
Köszönet
Soha nem néztem rád epekvő szemekkel,
és nem írtam rólad forró rímeket.
Mégis, mennyi mindent adtál szeretettel,
fölsorolni mindazt tán nem is lehet.
Adtál és én vettem. – Mert ilyen az élet:
ritkák a két félnek hasznos üzletek.
Noha nem viszonzom, növeled a tétet?
Becsüllek, sajnállak s köszönöm neked...
Zürich, 1981 V. 6.
Mediterrán emlék
Kék a tenger, mint a tinta,
hullám ringat, mint a hinta.
Mint a hinta, ring a sajka.
Csókolgat az egek ajka.
Parti szirtek kőszegélye
– vizi barlang – öble mély-e?
És mi lenne, hogyha benne
görnyedt szörnyek odva lenne?
Ó – de nincs szörny, csak egy szellem!
És ő is csak jámbor jellem.
Ő a múltak szellem-lénye.
Barlang falán táncol fénye.
Ide bújt el a romokból,
itt él ősi dallamokból,
amelyeket hallhat itten.
– Egyet neki én is vittem. –
Eldúdoltam, megköszönte,
táncraperdült tőle szinte.
Majd kimentünk a homokra
s álmodtunk a dallamokra.
Simogató, lanyha szél fújt,
bőröm alá szenvedély bújt.
Az istenek úgy figyelték,
talán meg is irigyelték...
Zürich, 1981 V. 24.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments