Gyimóthy Gábor élőben: Nyelvleckéztetés közben a Magyar Házban és séta közben az erdőben

A kép szeptember 13.-án készült.

Akkor volt Zürichben az évenként egyszer megrendezésre kerülő, MagyarHáz összejövetel (ennek csak a neve MagyarHáz, sajnos nincs magyar házunk...).

Öcsém rettentően leszúrt, hogy zsebrevágott kézzel „adok elő”. De én a közvetlenséget szeretem és a közönséget haverként szólítom meg. Utálom a hivatalosságot, és „derékszögű” módon nem is tudnék beszélni. Egy további, rövidke videóból, szerintem látszik is a „stílusom”.

Erdei séta

Szép idő volt aznap (csakhogy

nem régen még esett),

amikor megtörtént velem

ez a fránya eset.

Sajnos hamar tapasztaltam,

az erdei ösvény

kisebb, nagyobb pocsolyákban

gazdag és nem fösvény.

Átléphető, kerülhető,

ha nem nagy a pocsolya,

ám egyszercsak elémkerült

a tócsák nagyobb faja.

Ejnye – gondoltam magamban – 

lábam nem oly mogorva,

hogy a tócsa túlsó szélét 

ne érném el ugorva.

Emlékeimből úgy tudtam 

– hisz ezt kár is mondani – 

hogy az út a levegőben

tovább szokott tartani.

Most a tócsa tartott tovább,

nem időben, hosszban... 

– Az ilyesmi gyanítható,

ha valami csobban... –

A tanulság? Hát az van, de

kínos kimondani,

mert hát bizony kellemetlen 

fülünknek hallani:

ne ugorj, ha nagypapa vagy

(mégrosszabb, ha „grani”*)

s tíz éve nem próbáltál már

tócsát átugrani...

Zollikerberg, 2025 IX. 26.

(A séta április végén lehetett)

---

 *Bocsánat az idegen szóért

 (granny = nagymama), de

 ezt a rímet – noha sántít –

 nem lehetett kihagyni.