HÁBORÚ VAGY BÉKE ‒ Deli Mihály librettótöredéke
A Béka utca 55. és a Harang utca 49. számú ház
születése óta gyűlölte egymást
A Harang 49. négy emeltes, északi fekvésű
A Béka 55. öt emeletes (plusz magasföldszint), déli fekvésű
Gyűlölködésük oka ismeretlen
A környező házak, utcák sikertelenül békítették őket
Gyűlöletük vad hullámokban újra és újra háborúba hajszolta őket
A kukák fedeleiket csattogtatva lövöldöztek
a kilógó szemetek oda-vissza nyelvet öltögettek
a Szelektív Köztisztasági Hivatal munkatársai
alig tudták őket szétválasztani
Olyankor kongva-dübörögve vonultak harcállásaikba
s gyűjtögették a muníciót az újabb támadásra
Reggelente a két házmester (hiába a szakmai kollegialitás)
kivont seprűkkel vívott ádáz csatát
Műanyag morzsalék és cirok maradt utánuk
A földszinti lakók vérgőzös bőszültséggel lökdösődtek a buszmegállóban
Az emeletiek autóikkal egymásra tülköltek, lángot ordítottak
Délelőtt a Harang 49. nyugdíjas partizánjai elszántan indultak a csatába
A Béka 55. nyugdíjas gerillái hasonló tűzzel állták az ütközetet
A harctér a közértben alakult ki
Tejfölgránátok, zsömlerepeszek, parizer drónok cikáztak
a pénztárgépek gyilkos csippangatásai fölött
Az összetűzések az orvosi rendelőben folytatódtak
Erre az intézetvezető főorvos beállított egy sorszám-automatát
Ez átmeneti fegyverszünetet hozott
De a szikrázó tekintetek gyúanyaga robbanásveszélyesen
parázslott rokkant sebesüléseik alján
Lézengő munkanélküliek és későn kelő sürgölődök
a ’home office’ talpasokkal egymásnak estek
Hősködő főbérlők és ágyrajáró zsoldosok bakancsot húztak
A dübörgő kapuk szitkokat kiáltottak
A kémények füstöt okádtak egymásra
Az ablakok csörömpölve dezinformációkat hánytak a másikra
Amikor az utcai eszkaláció tombolásba kezdett
megjelent az önkormányzat darutollas intézője
Megpödörte bóbitáját, előrántotta tokjából villámló paragrafusát
és pendülő szigorral közéjük vágott
Tudta előre, hogy hiába, mégis eljátszott a hatalmával
Ígéretet tett, hogy a kátyúkat befoltozzák
Az ereszcsatornát megragasztják
A kutyák hangszálait reszekálják
A macskákat elkötik
A patkányokról is mondott valamit, de már csak elmenőben
A tető pártos napelemei elkötelezetten fényt sóhajtottak
A parabola antennák kerek tükrei sunyin köpködték álhíreiket
Egyedül a gyerekeknek nem okozott gondot az ősi harag
Az iskolaigazgató nem házak szerint osztotta el a nebulókat
Így a fiúcskák összekeveredve növekedtek, s rúgták a labdát
A kislányok hímeztek és a kőcserepekből virágcsokrot gyűjtöttek
A nagyobbacskák meg vakon nyomkodták mobiltelefonjaikat
Szartak a világra, már csak enni, meg aludni jártak haza
Volt, aki itt ragadt, mások elpörköltek
Senki sem tudja, hogy a két ház miért gyűlölte egymást annyira.
A paraméterek hasonlóak voltak
Közlekedés, infrastruktúra, önkormányzat ugyanaz
Lakók összetétele, mint bárhol
A vakolat tónusa megegyezett
A hálózat 220 volt itt is, ott is
Eső, napfény, szmog, csillagok ugyanúgy
A gang szerpentinjei szinte egymásban folytatódtak
A bolond szél egyformán csiklandozta valamennyiüket
Mi lehetett a megveszekedett harag oka?
Egy illat? Meggymag a cipőben? Cserélhetetlen irigység?
Az ember azt gondolná, egy tömb-rehabilitáció segíthet a dolgon
De nem
Vagy ledózerolni az egészet és újrakezdeni előröl?
Mi változna?
Netán a falakban van az átok?
A cellányi szobákban?
A rohadt-édes-gyűlölködő múltban?
A húsban, a lélekben, a gyomorban?
Az agyongyógyszerezett idegpályákban?
A kacskaringós vágyakban? Kerge álmokban?
Döntsék el, mit akarnak: háborút vagy békét?!
Akár vesztenek, akár győznek:
a végén úgyis mindig valami muzsika szól
Szikrázzon a karneváli tűzijáték!
Emelkedjen a karmesteri pálca!
Zengjen hát a fájdalmas/lelkesítő melódia!
Comments