Hálaadás karácsonyért és újévért (Mattias Desmet jegyzete)

Eredeti cikk:

A Word of Gratitude for Christmas and New Year, Mattias Desmet, December 26

Schiller Mária küldeménye

A Föld egy újabb szimbolikus utazást tett meg a Nap körül, és ez a pillanat arra készteti az embert, hogy visszatekintsen és előre tekintsen. Mindenekelőtt szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindenkinek szívből köszönetet mondjak. Amikor olvasom a hozzászólásaitokat, gyakran eszembe jut, mennyire hálás vagyok az ilyen intelligens és őszinte olvasókért. Eddig ritkán reagáltam a hozzászólásokra. Valahogy nem szeretném, ha egyes olvasók lehangoltnak éreznék magukat, mert mások megjegyzéseire válaszolok, és nem az övékre. Lehet, hogy a jövőben megpróbálok majd időt szakítani arra, hogy mindenkinek válaszoljak, de nem igazán ígérhetek semmit. Vagy talán nem kéne annyira aggódnom, és csak néhány hozzászólásra válaszolnom, amikor van egy kis időm.

Mindenesetre, kedves barátaim, köszönöm, hogy itt vagytok és velem tartotok ezen a figyelemre méltó időszakon keresztül. Mostanában gyakran veszem át a szót, előadások és műhelymunkák során, a közösségi médiában, könyvek írásával, hangfelvételen és interjúkban.

A beszélő személy általában gyorsan magának tulajdonítja a szavak kimondásának érdemeit. De ez nem helyes. Ha nincs valaki, aki őszintén figyel, a szavak a beszélő szájába ragadnak.

Az őszinte hallgató ugyanolyan szükséges, mint az őszinte beszélő. A hallgatás és a beszéd egyaránt művészet, olyan művészet, amelyet el kell sajátítanunk. Tehát még egyszer, szívből köszönöm, hogy úgy vagytok itt, ahogy vagytok.

Már majdnem egy éve szervezek workshopokat a beszéd és a hallgatás művészetéről is. Úgy gondolom, hogy ez a művészet korunkban több szempontból is kulcsfontosságú. Ez az első és legalapvetőbb művészet, amelyet az ember gyakorolhat, egy olyan művészet, amelyet bizonyos értelemben már az őskorban is gyakorolt a tábortüzek körül, és ez az a művészet, amely döntő lesz a növekvő technokrata totalitarizmus elleni harcban.

Eddig Belgiumban és Hollandiában szerveztem a workshopokat, jövőre pedig külföldre is elviszem őket. Ebben a tekintetben habozás nélkül mondhatom, hogy rendkívül hálás vagyok azért a folyamatért, amelyen idén keresztülmentem. Másokkal együtt – különösen azokkal, akik részt vettek a Beszédművészet idei műhelymunkáin. A gyermek sok nevet kapott: bátor beszéd, őszinte beszéd, igaz beszéd, erőszakmentes beszéd és így tovább.

Mindent egybevetve, a döntés, hogy megszervezzük ezeket a workshopokat, impulzív döntés volt. Hirtelen csináltam. És utólag visszatekintve, ez a döntés tökéletesebb logikát mutatott, mint amilyet el tudtam volna képzelni. Az ember csak akkor tesz valami igazán értelmeset, ha gondolkodás nélkül cselekszik. És valami hasonló vonatkozik a beszédre is: akkor szólalunk meg leginkább, amikor gondolkodás nélkül beszélünk, amikor mi magunk is néma hallgatói vagyunk a szánkban megszólaló hangnak.

Be kell vallanom, hogy az elején néha kissé elkeseredtem, és azt gondoltam: "Mibe keveredtem, kétszer is meg kellett volna gondolnom". De apránként a dolgok kezdtek a helyükre kerülni, és most, egy évvel később úgy érzem, hogy a műhelyek először öltöttek teljes formát. Feltételezem, hogy minden egyes új sorozattal tovább fognak alakulni.

Legalábbis remélem. Az életben nincs stagnálás és megállás, folyamatosan újratermeli magát. Ez különösen igaz az "igazság" jelenségére. "Az igazság mindig új", ahogy Max Jacob mondta.

Ellentmondás lenne, ha olyan műhelyeket próbálnánk önteni, amelyekben közösen keressük, hogy mi az, hogy az ember végleges formába önti az igazságot.

Ez az egyik legélénkítőbb felismerés, amit az ember megszerezhet. Ahogy a beszéde átalakul, úgy alakítja át önmagát is. Az ember maga a szava. A szavak, amelyeket az ember kimond, a lelkének legfinomabb materializációja. A lélek szunnyad, rezeg és él abban a beszédben, amelyet az ember alkot. Erről szólnak a műhelyek - a beszéd kiszabadításáról az Ego szűk cellájából, és a Léleknek teret adva a szavainkban való létezéshez.

Ez arra emlékeztet, hogy az "ébrenlét" új definíciójára van szükségünk. Ezt a szót gyakran használják a kovidkritikus csoporton belül, hogy önmagukra utaljanak. De az "éber" mozgalom valójában ugyanazt gondolja: ők "éberek". Ki az, aki valójában ébren van? És mit jelent valójában ébren lenni? A következőt gondolom: az ébrenlétnek kevés köze van ahhoz, hogy be vagy-e oltva vagy sem. Csak akkor vagyunk ébren, ha nem ringat álomba a saját Egónk.

Erről egyébként jövőre egy tartalmas beszélgetést fogok folytatni Dr. Karen Hamaker-Zondaggal, az asztrológia és a jungi pszichológia nemzetközileg ismert előadójával. Az Ego jó vagy rossz, vagy valahol a kettő között van? Karen és én lehet, hogy nem értünk egyet. Vagy talán nem. De az biztos, hogy beszélgetni fogunk egymással. Remélem, hogy idén önök is mindent megtesznek azért, hogy valóban beszéljenek – személytől személyig – azokkal az emberekkel, akikkel nem értenek egyet. Az elmúlt év valami figyelemre méltó dologra is megtanított bennünket. A "kovidkritikus" csoportot megosztotta az izraeli háború. Szerintem ez a megosztottság jó dolog. Amilyen mértékben egy csoport hagyja magát megosztani, mert a tagjai különböző véleményen vannak, az a csoport valójában egy tömeg. És mint ilyen, nem tud elég gyorsan szétesni. 

Egy igazi csoport – egy igazi "közösség" – nem egy vélemény körül alakul ki. Azért alakul ki, mert az emberek szeretik egymást és beszélgetnek egymással, különösen ott, ahol mindenki a maga módján gondolkodik és beszél.

Ha csak akkor szereted a Másikat, ha hasonlít rád, akkor nem a Másikat szereted, hanem a saját tükörképedet. Más szóval, akkor nem a szeretet, hanem a nárcizmus regiszterében vagy.  

Van valami, ami fontosabb a véleményünknél, és ez az a képességünk, hogy őszintén nyitottak legyünk egy más véleményű ember iránt.

Soha ne legyünk annyira biztosak a saját véleményünkben, hogy ne találjuk meg azt a kis bizonytalansági teret, ami ahhoz szükséges, hogy valóban meghallgassunk egy másik véleményt – ezt a kis elvet itt átadom, ha számít valamit. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy a mi véleményünk nem fontos. Szerintem valóban vannak helyes és helytelen vélemények. A koronáról, és Izraelről is. Úgyhogy idén nem csak a nyitottságra törekszem a más véleményen lévők felé, hanem a saját véleményemet is (továbbra is) kifejezem. Ha ez utóbbit már nem teszed, akkor üres és hiábavaló lesz minden tisztelgés a "nyitottság" fontossága előtt. 

Az az érzésem, hogy még sokáig folytathatnám, de erre az évre ennyiben hagyom, és csak annyit mondok nektek: használjátok jól az új évet, használjátok arra, hogy abban növekedjetek, ami lényegében vagytok: egy beszélő lény. Néhányan közületek nagyon intenzíven fognak ezen dolgozni a gyakorlataimon a következő évben, de sok más módja is van annak, hogy ugyanezen az úton járjatok. Bárhová mentek is a következő évben, kedves barátaim, sétáljatok a szavak irányába, amelyekben a lelketek hangját halljátok!

Mattias