„Heródesnek elgurult a pirulája” – Böjte Csaba a Mandinernek
Mibe lehet kapaszkodni járványkarácsony idején? Hogy élte meg Csaba testvér a koronavírus-betegséget a kórházban? Hogyan viseli, hogy most „takaréklángra tették”? A ferencesrendi szerzetes szokott optimizmusával beszélt lapunknak arról, miért volt felemelő számára kórházban feküdni, hogyan nőttek fel a feladathoz a gyerekek, amikor a nevelőiket leverte a lábáról a kór, és még arról is, hogy miben rejlik egy véresszájú ateista mély kereszténysége.
(...)
Az első egy-két nap zavarban voltak még, aztán a kamaszok hamar felnőttek a feladathoz, elkezdték a kisebbeket rendbe rakni, megfésülni, és átvették a nevelő funkcióját, a takarítástól odáig, hogy segítették a kisebbeket, például az online oktatás nehézségeiben. Nagy élmény nekem, hogy a teher alatt ezek a 16-17 éves kamaszok ilyen hamar kivirágoznak, felnőnek! Egy ilyen családnál mondta a gyerek, miután letelt a 14 nap, és a nevelőjük tesztje is negatív lett, hogy ő biza inkább bezárja az ajtót, és a kulcsot is eldobja, olyan jó volt bekuckózni, együtt lenni, felelős szeretetben.
Ez az időszak nekik nem traumát jelentett, hanem olyan értékes időt, amire jó lesz visszagondolni.
Volt olyan nevelő is, aki azt mondta, álmában sem gondolta volna, hogy ilyen jófejek az ő gyerekei, így odaállnak a kisebbek mellé, még a telefonjukat is odaadják nekik, ha kell, figyelnek egymásra, biztatják, segítik egymást. Persze jobb lesz múltidőben beszélni erről az időszakról, de úgy láttam, egymáshoz is közelebb kerültünk, jobban meg tudunk becsülni mindent, akár egy sétát is, és én úgy érzem, hogy még a tanuláshoz való hozzáállásuk is javult. Ki gondolta volna? Valószínűnek tartom egyébként, hogy az online oktatás nem egy zsákutca, legalábbis nálunk nem az volt.
(...)
