HÓÁLOM/HÓVALÓ (Deli Mihály verse)

HÓÁLOM/HÓVALÓ

(hódoló)

Csöndben, finoman havazni kezdett

Arany János letette a tollát

Az ablakhoz lépett, odahúzta

a székét, leült, elhelyezkedett

hátradőlt, kinyújtotta lábait

megdörzsölte arcát, megborzongott

és suttogva mormolta: „Istenem

milyen mesebeli a világ / csak

nézni kell, engedni, hogy öleljen

Hallgatni és bévül megnyugodni

A némaság ölében magunkat

elhagyni / az egyik énünket Ott

felejteni / a másikkal halkan

visszatérni: Álomból álomba

a Valóból a valóba / tollat

fogni / az életet megbökdösni

Semmi cifra muzsika / alant a

fagyott sár, rajta vastag, puha hó…”

(itt ironikusan nyelt egyet a ravasz:)

„…a mélyben szendergő, elvermelt tavasz

s versek, a hófehér palást alatt”