Hogy is van ez? Csak magyar szónak nem szabad hosszúnak lennie? Gyimóthy Gábor soron kívüli füstölgése

Hogy is van ez? Csak magyar szónak nem szabad hosszúnak lennie?

Úgy látszik, hogy magyar szónak

rövidnek kell lennie,

mert különben nem használják

s eltűnik a semmibe’...

Hosszú magyar szóktól netán

megmerednél kővé?

Ibolyántúlit nem mondasz,

azt mondod, hogy úvé...

Visszapillantást sem mondasz,

tenálad az retró.

És a szép hajdanán helyett

ennyit nyögsz ki: annó!

Öszpontosít helyett inkább

a rövidebb fókuszál,

s szövegedben a hangverseny

helyett hetyke koncert áll...

A hosszú szó, teszerinted

valóságos agyrém.

Tenálad a szélsőséges

kizárólag extrém!

Ámde félek, az agyadban

rosszul ketyeg valami,

mert tőled rengeteg, hosszú,

idegen szót hallani!

Ke-mi-ká-li-a magyarul

– mondtam már, nem egyszer –

a mindössze kétszótagú

és rövidebb vegy-szer!

Em-ble-ma-ti-kus, barátom,

egyszerűen jel-ké-pes.

Hogy következetes legyél,

arra nem vagy már képes!

Ha az lennél, te hosszú szót

– kimondhatjuk ridegen –

akkor sem használnál, ha az 

nem magyar, de idegen.

És hogyha az észszerűség

nem csak cicázik velem,

in-tel-li-gen-ci-a helyett

azt mondanád, ér-te-lem.

Sőt, szerintem ahhoz sem kell

túlságosan éles ész,

hogy ar-che-o-ló-gus helyett,

ne mondj többet, mint ré-gész...!

Úgy látszik, hogyha idegen,

a hosszú szó nem terhes!

Nem mondanád or-ga-ni-kus-

nak azt, ami csak szer-ves .

Ha a rövidséget vágyod,

a lég-kör jó e célra.

De idegen lehet hosszú!

S így mondod: at-mosz-fé-ra...

Vagy tán az idegen szóra

más valami ösztökél,

és az ar-cha-i-kus neked

jóval szebb az ő-si-nél?

Lám, neked nem túl hosszú szó

a szub-szi-di-a-ri-tás

s kon-tex-tu-a-li-zá-ci-ót

is említesz, kispajtás...

De a virágpor túl hosszú!

Az elfogadhatatlan!

Még a tévé-műsor címben

is a rövid pollen van!!!

(Egy szótaggal s két betűvel

hosszabb szó a pollennél.

Hóhér, hozd gyorsan a pallost!

Egy csapás és már nem él...)

Nem akarom azt mondani,

hogy teljesen hülye vagy,

de egy biztos, tenálad már

nem lehet rendben az agy...!

Zollikerberg, 2026 VII. 4.

Bekövetés!

„Kövessék be”? – Ne marháskodj!

Hogyan lehet bekövetni?!

Ki szült ilyen állatságot?

Ezen nem tudok nevetni!

Kövessék tán figyelmesen.

Hallgassák meg, amit mondok.

A bekövetéstől hányok.

Buta! Értelmetlen! Undok!

A be- szónak iránya van.

Mibe kéne be-követni?

Alagútba megy? Barlangba?

Magát dögmély kútba vetni?!

Baromságot találtak ki?

Tűzbe kellett volna vetni!

Ám ezt sajnos nem tették meg.

Nem kellene „bekövetni”!

Ezen nem lehet nevetni!!!

Zollikerberg, 2026 VII. 11. 

Idegenszeretet (illetve: nemszeretet)

Mennyire kell az embernek

az idegent imádnia,

ha ily kifejezést használ:

kognitív disszonancia?!

Nem tudom, mit ért alatta,

pedig nem vagyok félhülye

(igaz, az öndicséretnek

ez itt nem a legjobb helye...).

Észlelhető széthangzás, vagy

tán fölismert elmezavar?

Körülírni se tudom, hogy

a fogalom mit is takar!

Éppen azért, mert számomra

egyáltalán nem fogalom.

És, hogy ezt sokan nem értik,

nagy összegben lefogadom!

Ám, hogyha a jelentése

országszerte ismert lenne,

még akkor se használnám, ha

ezért a fene megenne!

(Hallgatóságáról vajon,

mit gondol, aki használja?

Nem is törődik velük, s hogy

értik? – nem értik? – Nem bánja?)

Zollikerberg, 2026 VII. 14.