HOKUSZAI ELVESZETT METSZETE (Deli Mihály verse)
- szilajcsiko
- máj. 29.
- 1 perc olvasás
A kép bal oldalán, legyezőjét kitárva
egy gésa térdelt a fűben
A kép jobb oldalán virágba borult cseresznyefa
ágai között verebek kergetőztek
Az egész kompozíció hátterében
természetes méltósággal a Fudzsiszan magasodott
Hogy a gésa a hegyet nézte, vagy a verebeket
az nem derült ki / tán mindkettőt
A hanyatló nap bíbora izzott a tájon
Hokuszai színezni kezdte a metszetet
Finomította, hígította a tónusokat
de vizelnie kellett, félbehagyta a munkát, kiment az udvarra
(a gésa, legyezőjét összehajtva ekkor állt föl a fűből
a verebek pedig éktelen csiripelések közepette tovaröppentek)
Mire Hokuszai visszatért a laphoz
már csak a Fudzsiszan titokzatos kontúrja látszott
és szétszóródott cseresznyevirág szirmok a földön
Meglepődve körülnézett, elmosolyodott
Még hallotta a gésa elillanó kuncogását, papucsának kopogását
és a verebek hullámzóan távolodó sivalkodását
Félretolta a színes festékes tégelyeket
Lágy ecsettel szürkés ködöt kevert a halványuló napfénybe
A fakó árnyalat egyre sötétebben kavargott a hegy körül
míg lassacskán elveszett a Fudzsiszan meredek éle
S amint telt az idő, és leszállt az este
a metszetet elborította a fekete tus kormos éjszakája
Az óceán felől langyos szél kúszott be a házba
Hokuszai kezéből kihullott az ecset
A földön fekve találtak rá reggel
Föltápászkodott, összegyűrte a fekete lapot
Teát kért, kiült a kertbe, a fűre
Hunyorogva méregette a Fudzsiszan fenséges sziluettjét
Éles tekintettel figyelte, ahogy a halászok, a katonák, az asszonyok
jönnek-mennek az előtérben
ahogy a csónakok kotyogva imbolyognak a vízben
köröttük gyerekek kergetőznek a parton
a virágzó cseresznyefák felragyognak a friss napfényben
ágaikon a verebek tébolyult csicsergéssel lármázni kezdenek
És a szomszédban lakó gésa is szende kíváncsisággal betekint…
