Hűs szél (Gavallér János verse)
HŰS SZÉL
Csak úgy, a semmiből
felhők vonulnak gyors
egymásután, midőn
az élők búsulón
földre hajtják fejük,
talpuk alatt mégis
mozdulatlan a föld,
félsz-moraj áramlik:
Változás hűs szele,
forgandó szerencsét
futtat sétány-füven,
vadásznak a fecskék.
Férgek, rovarok, hess,
múltba vész vacsora,
egy asztalnál ülhet
az utolsó bocsánat.
Halál előtti tor.
Sosem felejthető
utolsó kalandos,
hős, önfeláldozás.
Talán vihar előtt,
a bolond szél után,
a szélcsend némán győz,
s lám az idő megáll.
Egy pillanatra még,
félelem üvölt, sír,
és leszakad az ég,
felhőszakadás ír
új, dús fű-sarjadást,
vagy így marad minden,
örökké siránkozás
fő, fő a fejekben.
2021.04.25.
