Hűs szél (Gavallér János verse)

 HŰS SZÉL

Csak úgy, a semmiből

felhők vonulnak gyors

egymásután, midőn

az élők búsulón

földre hajtják fejük,

talpuk alatt mégis

mozdulatlan a föld,

félsz-moraj áramlik:

Változás hűs szele,

forgandó szerencsét

futtat sétány-füven,

vadásznak a fecskék.

Férgek, rovarok, hess,

múltba vész vacsora,

egy asztalnál ülhet

az utolsó bocsánat.

Halál előtti tor.

Sosem felejthető

utolsó kalandos,

hős, önfeláldozás.

Talán vihar előtt,

a bolond szél után,

a szélcsend némán győz,

s lám az idő megáll.

Egy pillanatra még,

félelem üvölt, sír,

és leszakad az ég,

felhőszakadás ír

új, dús fű-sarjadást,

vagy így marad minden,

örökké siránkozás

fő, fő a fejekben.

2021.04.25.