Identitás? Szuverenitás? ‒ Épp e két szó bizonyítja: nincs már magyar azonosságunk! (Gyimóthy Gábor újévi nyelvleckéztetője)
- dombi52
- jan. 3.
- 2 perc olvasás

Ezúttal egy másik olyan szóról írtam versikét (valószínűleg sokadszorra), mint az identitás. Ez a szuverénitás, vagy szuverenitás, ahogy tetszik, illetve egyáltalán nem tetszik! Ennek a két szónak az állandó és kizárólagos emlegetésével bizonyítgatjuk és írjuk alá, hogy tulajdonképpen nincs már magyar azonosságunk. És éppen úgy hiányzik a függetlenségünk is, ha azt szuverénitásnak nevezzük és hajtogatjuk, mint a betanított szajkó. Hiszen a függetlenség éppen a nyelvi függetlenségnél kezdődik, azon alapul és ‒ a mi esetünkben, miután egyedül beszéljük ezt a nyelvet ‒ nélküle elképzelhetetlen.
Ma fedeztem föl véletlenül, hogy ez nemcsak a mindennapi szóhasználatban létezik és dúl, hanem hivatalos rögzítettségben is. Ezt láttam: Szuverenitásvédelmihivatal (egybeírva, honlapcímként). Ilyen nagymértékű önmegalázást látva, nem tudom eldönteni, hogy a kettő közül melyik a nagyobb, a megrökönyödésem (megbotránkozásom), vagy a szégyenérzetem? Ki az, aki ilyesmit elhatároz, mert már annyira eltávolodott a saját anyanyelvétől? És aztán ki az, a rengeteg ember, aki ‒ kivétel nélkül ‒ nem szól neki, hogy mit is védelmez az a hivatal, amely már a saját elnevezésében is a vesztett függetlenséget hirdeti?! Hogy lehet ilyemit eltűrni?!
Vagy már ott tartunk, hogy észre sem vesszük az idegen szavak használatát és azt, hogy ezzel ‒ meggondolatlanságból, oda nem figyelésből ‒ nyelvi hazaárulást folytatunk?
Ez ellen csak nyelvünk iránti elhivatottsággal és annak határozott és tudatos keresztülvitelével és elterjesztésével lehet föllépni és védekezni.
Szuverénitás? – Függetlenség!Addig sajnos sehol sincsen
magyar szuverénitás,
míg azt nem függetlenségnek
mondod szépen, kispajtás!
Jelentésre, betűszámra
ez a két szó azonos.
Ám az egyik vadidegen!
Mért használod, kisokos??!
Szuverénitást követelsz
s látmeződből kiesik,
hogy az – anyanyelv-hűségből
fakad: ott keletkezik!
Szuverénitásról papolsz,
közben tudhatnád azt rég,
hogy magyarban a legelső
a nyelvi függetlenség!
A nyelvünktől nép e nemzet,
s függetlenséget akar!
Nyelvünk nélkül mi értelme
van e szónak, hogy magyar??
Tőlem szerethetsz, barátom,
bármit – s minden idegent,
de a nyelved magyar legyen,
amit beszélsz idebent!
Zollikerberg, 2025 XII. 31.
Boldog Újévet kívánok minden Kedves Olvasónak!
Gyimóthy Gábor





















