IDŐBONTÓ ÜGYEK (erkölcstan, első félév) – Deli Mihály tépelődése

IDŐBONTÓ ÜGYEK (erkölcstan, első félév)

Beteglátogatóba készül, szeretett nagynénjéhez

A műtét sikerült, túlélésre mégsincs remény

Még nem tudja, hogy kell ezt kezelni

Még nem foglalkozott a halállal

Még nem látott halottat

De meg akarja menteni

Nagynénje imádja a virágot

Hát virág kell, az gyógyít!

Védett különlegesség az arborétumból

A legszebbet, a tilosat! (pirossal ki van írva)

mely elűzi a halált; az biztosan segít (nem csak hiszi, tudja!)

Az alkalom adott, az őr sehol, már nyúl érte

Két angyal áll mellette

Az egyik rossz, a fekete

A másik jó, a fehér

Majdnem letépi, mégis megáll

Még gyerek (zsákutca)

„Tépd!” – mondja a fekete

„Ne!” – így a fehér

Neki kell dönteni

Az angyalok szikrázó szemmel néznek egymásra

A gyerek nem látja őket, nem is sejti, hogy ott állnak

hogy ők okozzák benne a feszültséget

Jót akar, rosszul?

Ő dönt? Vagy az angyalok?

Melyik lesz az erősebb? A fekete? A fehér?

A legrosszabb, ha hiába a bűncselekmény, meghal a nagynéni

Ha segít a virág, könnyebb a bűntudat?

Ha meghal a nagynéni, „mert” nincs virág:

önostorozó fájdalom?

Még gyerek, mit tegyen?

Már tépné: kezében az ’életmentő’ virág

Benne az angyalok (küzdenek)

Odébb egy harmadik angyal (szürke) / semleges:

csak néz és vár (a gyerek felnőttségére?)

Mi lesz?

A negyedik angyal az arborétum őre körül forgolódik

Nem hat rá, sem így, sem úgy

s az őr nem is sejt semmit (de mégis toporog

menne is őrködni, meg üldögélne is még az irodában)

Egy ötödik angyal a kórházban, a nagynéni ágya mellett

már mindent tud („virággal vagy virág nélkül”), de nem mutatja

a nagynéni mégis érzi az elkerülhetetlent

Van még egy hatodik, halvány, homályos, talányos angyal

Mindegyik angyal látja őt: ő meg csak a gyerekre koncentrál

Figyeli a fehér és a fekete vívását

Bármelyik győz, mégis csak ő marad a gyerek mellett

Ő kíséri majd (virággal vagy virág nélkül) a kórházba

„Mindenki” mozgásban van

(érzelmek nélkül, törvényszerűen működnek)

De nem: a gyerek keze megremeg-megkövül a virág karcsú szárán

Döntenie kell

A pillanat azonban kilép az időből

Nem áll meg, hanem kibomlik, súlya lesz

Ez az angyalok „ideje”, nem az emberé?!

Mint egy vers, aminek nincs befejezése

Mint egy történet

amelynek egyszerre számtalan befejezése van

(nem kettő: „tépi”/„nem tépi”

hanem három, vagy négy… – és mind érvényes)

Nem oltják ki egymást

hanem elmélyítik (kanyarítják)

Zavaros az ilyen történet (vers)

Nem tálcán kínálja a katarzist

mert benned van, benned, – te, fiú!

Meg az angyalokban… (ez ugyanaz?)

Beteglátogatóba készülnek mind (a nagynéni vár)

Dönteni kell

(Ki dönt? És mit?)

Fogy az idő

(S  ha elfogyott, a történet folytatódik…)

A kép forrása: itt