Így ölnek embereket az újságírók – A „Butusovvá” vált médiaszakemberekről

–

„Aki meg akarja téveszteni az embereket, az mindig megtalálja azokat, akik hagyják magukat megtéveszteni” Niccolo Machiavelli

Az elmúlt napokban onnan lehetett tudni, hogy komoly baj van a keleti fronton, hogy a korábban „özönlő” hadijelentések szinte teljesen megszűntek, ezzel teret adva az egyéb híreknek. Tegnap leginkább az borzolta a kedélyeket, hogy az ukrán kormányzatnak nem volt jobb dolga, mint hogy új ünnepnapot „alkosson”.

„Május 31-én új ünnepnapot hirdettek ki Ukrajnában. Egy új törvény értelmében július 28-a az Ukrán Államiság Napja lesz. Az ukrán parlament Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezdeményezésére szavazta meg a módosításról szóló törvényt. A törvényjavaslat indoklása szerint az új ünnepnap elősegíti majd az ukrán államiság több mint ezeréves történetének folytonosságát.”

A közösségi médiában már alaposan kiverte a biztosítékot a hír. Az emberek lassan már megszokták, hogy egyre érthetetlenebb és hihetetlenebb állítások ömlenek feléjük, de mivel ennek nemcsak Ukrajna a forrása, az olvasók ingerküszöbe egyre inkább a szélsőségek irányába mozdul el. Ha még egyszer alaposan végiggondoljuk Paul Chrysti, a Columbia Egyetem professzorának 2014-ben mondott szavait (korábbi cikkünkben utaltunk rá), akkor megállapíthatjuk, hogy a média szinte „titkosszolgálati alapossággal” tette a dolgát.

„Egyáltalán nem számít, hogy Ukrajna egy entitás marad-e a világtérképen, vagy szétesik. Ukrajna fő feladata: Európa és Oroszország megosztása, oly módon, hogy az európaiak felhagyjanak az Oroszországgal folytatott kereskedelemmel, és gazdaságukat teljesen az USA felé orientálják. Az, hogy közben mi történik Ukrajnával, az senkit sem érdekel. A februári, Janukoviccsal kötött megállapodás eleve kudarcra volt ítélve. Az ukrán ellenzék vezetői, valamint Franciaország, Németország és Lengyelország képviselői aláírták az egyezményt... Miért? Ha ugyanis ezt a megállapodást végrehajtották volna, akkor az ukrajnai vita lecsillapodott volna, és nem beszélhetnénk az Ukrajna és Oroszország közötti gazdasági kapcsolatok megszakításáról. Ezért volt szükség a megállapodások felrúgására. Oroszország és Európa egyaránt az új ukrán hatalom kiszámíthatatlanságának túszává vált. Ahhoz, hogy Európa megszakítsa a gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, az európaiakat annyira meg kell félemlíteni az európai fenyegetéssel, hogy már ők maguk akarják ezt a szakítást. A médiának folyamatosan tudósítania kell az ukrajnai feszültség növekedéséről, az erőszakról, az oroszok kegyetlenkedéseiről, hogy Európa készen álljon a kenyértörésre.”

Arról is beszéltünk már elégszer, hogy az oroszok „dehumanizálására” való háborús „igény” ettől még sok embert elborzaszt. A háború egy súlyos adok-kapok történés.

Az lehet, hogy egyes újságírók, „hírgyártók” azt gondolják, hogy a „nagy szent cél” érdekében (egyáltalán kinek a célja?) bármilyen hazugságot megetethetnek az emberekkel, de határozottan ki kell jelentenem, hogy az ebben a folyamatban résztvevő személyek közvetetten hozzájárulnak ahhoz, hogy embereket öljenek meg Ukrajnában.

A hazudott, meg nem történt események is ugyanúgy hergelik a harcoló feleket, mint a valóságosak. Az egyik fél kegyetlenségeiről érkező hírek a másik fél kegyetlenségeit is kiterjesztik. Azt már láthattuk, hogy nagyon nagy távolságtartással kell fogadnunk a háború történéseiről értékelő tudósításokat, mivel azok elsősorban nem az „igazság”, hanem a „Putyin legyőzésének” a fegyverei.

A fősodratú sajtó nem csak hogy nem szabad, hanem kifejezetten az információs hadviselés eleme, vagyis az abban résztvevők „harcoló, kombatáns személyek”. Az újságírók is felvették „terepszínű egyenruháikat” és követik a parancsnokok utasításait. A parancsok pedig mindig áldozatokkal járnak.

Január 12-én, amikor az „Újabb európai háború kapujában vagyunk. Kutya nehéz idők jönnek...” c. cikkemet megírtam, magam sem gondoltam volna, hogy a hazugságok ilyen mértékű túlburjánzásával lesz dolgunk. November 30-án még amiatt keseregtem (Az ukrán újságírók ágyúval lőnek c. cikk), hogy Jurij Butusov, a kijevi Censor.net főszerkesztője holodomor-emléknapon közzétett egy videót, amelyben ágyúval lövi a szakadár köztársaságok területét. A felvételen Butusov teljes katonai ruhát, sisakot és golyóálló mellényt visel, és egy D-20-as, 152 mm-es tarack mellett állt. Az újságíró ezt követően Facebook-oldalán bosszút esküdött „a szovjet elnyomások minden áldozatáért”, és a tüzérségi eszközzel lő a láthatatlan „orosz megszállókra”.

„Bevallom néhány embert már megöltem a Donbassban, de kizárólag az orosz megszállók kivonulásáért és elpusztításukért tettem mindezt.”

Az emléknapra való „tüzérségi tisztelgésnek” ez a bizarr módja vegyes reakciókat váltott ki az emberekből. Butusov számos választ kapott az interneten, miszerint a tarackokkal való lövöldözés nincs összhangban az újságírói munkával, és ez a viselkedés az igazi frontriportereket veszélyezteti majd. Mások szerint a videó bizonyíték arra, hogy Ukrajna megsérti a minszki tűzszüneti megállapodást, amely tiltja a 100 mm-nél nagyobb kaliberű fegyverek használatát a válságövezetben. Butusov korábban eldicsekedett azzal, hogy először használtak csúcstechnológiás török harci drónt az ország Donbass régiójában, és sikeres csapást hajtottak végre vele. Az ország lakosai ebből a hírből és a hozzá csatolt videóból értesülhettek, hogy hazájuk megsérti a tűzszüneti megállapodást. A negatív visszhangok miatt az újságíró frissítette posztját, és részben kihátrált korábbi mondanivalójából.

Mára a főáramú sajtó tagjai, a közösségi médiában rémhíreket terjesztők jelentős része maga is „Butusovvá vált”. Az ő tevékenységüknek is legalább olyan pusztító hatása van, mint a kijevi újságíró becsapódó tüzérségi lövedékeinek.

Az igazság képes megbékélést hozni, a bosszú csak önös megelégedésre elegendő. Ezek a hírek a harcoló feleket arra késztették, hogy keményebb bosszút álljanak olyan tettekért, amelyet mások el sem követtek.

A harctéren elfogott és egyből kivégzett katonák, az embertelen gonoszsággal megkínzott gyerekek, nők és férfiak ennek a média által vezérelt bosszúhadjáratnak az áldozatai.

A „független sajtó” által szándékosan gerjesztett bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A kényelmes karosszékeikben, kávét szürcsölgető és szorgalmasan kattintgató újságíró fel sem fogja, hogy tette miatt a bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, az egyszerű emberek pedig csak szenvednek és gyötrődnek mások „parazita” viselkedése miatt.

Úgy tűnik azonban, hogy még (vagy megint) Ukrajnában is van határa a hazugságoknak, és akadnak olyan emberek, akik megvetéssel fordulnak az olyanok irányába, akik mások szenvedéseit meglovagolva csak saját feltűnési viszketegségüket és hatalmi vágyukat akarják kiélni.

A tegnapi napon itt a Szilaj Csikón tájékoztattuk kedves olvasóinkat arról, hogy az ukrán parlament 234 vokssal menesztette Ljudmila Deniszova emberjogi biztost.

Az indoklás szerint a leváltott ombudsman megalapozatlan nyilatkozatokat tett, ami ártott Ukrajna nemzetközi megítélésének; és túl sokat tartózkodott a háború idején külföldön. Kormánypárti politikusok felhozták azt is, hogy nem vette ki a részét a civilek evakuálásának megszervezésében, valamint a hadifoglyokkal kapcsolatos ügyek kezelésében. Lehetséges utódjaként felmerült Mikola Tiscsenko neve is, aki az államfő kárpátaljai megbízottjaként gyakorlatilag “kirúgatta” Olekszij Petrov hatalompárti megyei tanácselnököt. A leváltott Deniszova jelezte, bírósági úton támadja meg a parlamenti döntést, mert alkotmányellenesnek tartja. A menesztett emberjogi biztost még Petro Porosenko korábbi elnök hivatali idején nevezték ki hivatalába. Az elmúlt időszakban viszont többször is konfrontálódott Volodimir Zelenszkij regnáló államfő környezete a korábbi elnökkel. A Legfelsőbb Tanácsban ugyanakkor egyes képviselők azzal magyarázzák Deniszova leváltását, hogy a médianyilvánosság felé a munkája érthetetlen módon a megszállt területeken „természetellenes módon elkövetett szexuális bűncselekmények” és „gyermekek megerőszakolásának” részletekbe menő taglalására összpontosult, bizonyítékokkal azonban nem tudta alátámasztani.

Így ír erről Tyler Durden a ZeroHedge-n:

„Az elmúlt két hónapban hihetetlen történetek lavinája sújtotta a nyugati mainstream sajtót, amelyek az orosz csapatok által ukrán civilek ellen elkövetett állítólagos tömeges nemi erőszak eseteit dokumentálták. A Time egyik ilyen története valósággal szárnyalt a médiában és komoly felháborodást váltott ki a nyugati tisztviselők részéről. A CNN és más nagy amerikai hálózatok folyamatosan megismételték az állításokat. A hír legfőbb mondanivalója az volt, hogy az orosz erők "a szexuális erőszak szisztematikus, összehangolt kampányát" folytatják Ukrajnában. A média elsősorban Ukrajna kinevezett legfőbb emberi jogi képviselője által gyűjtött tanúvallomásokra támaszkodott. Egy különösen megdöbbentő történet arról szólt, hogy 25 tinédzser lányt csoportosan megerőszakoltak az orosz csapatok és közülük kilenc teherbe esett. A jelentés szerint:

»Ukrajna emberi jogi ombudsmanja, Ljudmila Denisova elmondta, hogy 25 tinédzser lányt tartottak egy pincében Bucsában, és csoportosan megerőszakolták őket; közülük kilencen most terhesek. Idős nők beszéltek a kamera előtt arról, hogy orosz katonák erőszakolták meg őket. Gyerekek holttestét meztelenül, a hátuk mögött megkötött kézzel találták meg, a nemi szervüket megcsonkították. Az áldozatok között voltak lányok és fiúk is...«

Ahogy az a korábbi háborúk során mindig (legyen szó Szíriáról vagy Líbiáról), a média állításai annál szenzációsabbak és felülmúlhatatlanabbak lettek, ahogy a konfliktus erősödött, és ahogy a nyugati hatalmak egyre mélyebbre keveredtek bele az összecsapásba, de úgy látszik, hogy konkrét vagy végleges bizonyítékokra nem volt szüksége senkinek.

A történetek többségében Ljudmila Denisova központi figura volt, aki a nyugati tudósítókat folyamatosan ellátta a megrázó nemi erőszakról szóló történetekkel. Például ebben az áprilisi Newsweek-cikkben ez szerepel:

„Ljudmila Denisova, az ukrán parlament emberi jogi biztosa pénteken azt állította, hogy orosz katonák gyerekeket erőszakoltak meg az Ukrajna elleni invázió során. Egy Facebook-bejegyzésben Denisova azt állította, hogy egy 11 éves fiút oroszok erőszakoltak meg Bucha városában az anyja előtt, akit egy székhez kötöztek, és arra kényszerítették, hogy nézze, mi történik a gyermekével.”

Sok ilyen történet jelent meg, amelyek a háború előrehaladtával egyre borzasztóbb részleteket mutattak be. Ezek az állítások vírusként terjedtek, különösen az Ukrajna-barát aktivisták körében a Twitteren és más közösségi médiában, egészen addig a pontig, hogy a prominens »szakértők« véletlenül egyetértettek egymással, hogy az oroszok egyszerűen »állatok«.

Az elmúlt néhány hétben, amikor a nyomozók egyre mélyebbre kezdtek ásni a vádak mélyére, úgy tűnik, a médiában megjelent történetek kezdtek kiszáradni. A Moon of Alabama geopolitikai elemző blog a következőkben részletezi a történteket:

„Egy csomó lelkes ukrajnai civil szervezet azonban új »nyugati« pénzben reménykedett és ezért az új »nemi erőszakkal kapcsolatos konzultációs és helyreállítási« projektekhez megpróbált valódi nemi erőszakos eseteket találni. Csalódottak voltak, amikor rájöttek, hogy nincs bizonyíték arra, hogy nemi erőszak történt volna.”

Május 25-én számos sajtóorgánum és civil szervezet nyílt felhívást tett közzé Ljudmila Denisovához, amelyben a háború alatti szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos kommunikáció javítására szólított fel. Az aláírók ragaszkodnak ahhoz, hogy Denisova csak olyan információkat közöljön, amelyekről elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, jelentéseikben kerülje a szenzáció-hajhászatot és a túlzott részletességet, használja a helyes terminológiát, és ügyeljen az áldozatok adatainak bizalmas kezelésére és biztonságára.

»A háború alatti szexuális bűncselekmények családi tragédiák, nehezen feldolgozható traumák, nem pedig 'botrányos krónikaírás'. A célt szem előtt kell tartanunk: felhívni a figyelmet a bűncselekmények valóságos tényállására« – áll a felhívásban.

Egy egész globális aktivista mozgalom is kibontakozott, amely az Ukrajnában elkövetett orosz szexuális bűncselekmények feltárására összpontosított, azon a feltevésen alapulva, hogy az orosz hadsereg 'a nemi erőszakot eszközként' használja fegyvertárának részeként terrorkampány terjesztésére.

És akkor most kedden az Interfax, a Politico, a The Wall Street Journal és mások arról számolnak be, hogy Ljudmila Denisovát kirúgták – pontosan azért, mert tömeges nemi erőszakról szóló fantasztikus állításokat lebegtetett, miközben erre semmilyen bizonyítéka sem volt…

»Az ukrán törvényhozók felmentették az ország emberi jogi ombudsmanját, Ljudmila Denisovát a keddi bizalmi szavazáson, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem tett eleget kötelezettségeinek, beleértve a humanitárius folyosók megkönnyítését és az ukránok megszállt területekről való kitoloncolásának megakadályozását«

A Street Journal később így számolt be az esetről:

»Pavlo Frolov törvényhozó azt mondta, Denisova asszonyt azzal is vádolták, hogy sokszor szenvtelenül tett ellenőrizhetetlen kijelentéseket az állítólagos orosz szexuális bűncselekményekről, és túl sok időt töltött Nyugat-Európában az invázió során« .

Frolov azt mondta Facebook-bejegyzésében, hogy felmondja az ország vezető emberi jogi nyomozójának állását:

»Az ombudsman médiamunkájának tisztázatlan fókuszában állt a megszállt területeken 'természetellenes módon elkövetett szexuális bűncselekmények' és 'gyermekek megerőszakolása'. Ezeket bizonyítékokkal nem tudta megerősíteni, amivel csak ártott Ukrajnának.«

Mondanunk sem kell, hogy ez egy teljesen pusztító csapás Ukrajna „információs háborújára”, amely az orosz invázió óta teljes erővel folyik (mivel a háborúban természetesen mindkét fél propaganda-hadjáratba kezd a másik ellen, a tényleges földi háborúval egyidejűleg, és miközben arra törekszik hogy megingassa a világ véleményét). A dühös visszavonulás már órákkal azután elkezdődött, hogy Denisova eltávolításának hírét megerősítették. Hirtelen megváltoztak az ENSZ-beszámolók és az amerikai média szakértőinek állításai...

Az is sokat mond, hogy az ukrán parlament megtette azt a drasztikus lépést, hogy ilyen nyilvánosan menesztette őt – erősen arra utalva, hogy maguk az ukrán tisztviselők sem hisznek a 'szisztematikus nemi erőszak' állításainak nagy részében” – állítja az amerikai újságíró.

Nemrégiben megróttak azért, mert nem voltam hajlandó továbbítani néhány, gyermekek kínzásáról szóló ukrán videót. Akkor részletesen megírtam a véleményemet erről a jelenségről. Remélem, hogy a Butusovvá vált újságírók és influenszerek is elgondolkodnak azon, hogy „ártatlannak tűnő” kattintásuk sok esetben valójában egy fegyver elsütőbillentyűjének (ravaszának) elhúzásával ér fel. Korábban már elmondtam, de most is megismétlem, hogy sokan, akik mindenféle háborús propagandát nyakló nélkül továbbítottak és még van bennük valódi emberi érzés, szégyelleni fogják magukat, hogy kiket is „védtek” ebben a konfliktusban.

Mindkét oldal követett el szörnyűségeket, de számomra azoknak a tettei a legfélelmetesebbek, akik saját ártatlan állampolgáraikat, vagy az általuk támogatott lakosság tagjait ölik meg azért, hogy a másikat befeketítsék.

Mindannyian tudjuk, hogy a háború végén csúnya dolgok fognak kiderülni a harcoló felekről, az ukránokról is.