Indul a nagy átrendeződés az USA-ban: a demokraták vezette államokból megindult az elvándorlás
Vukics Ferenc jegyzete
Hazánk az utóbbi egy évtizedben a „progresszív vihar” több hullámának is sikeresen állt ellen. Az ismerőseim között egyre többen akadnak olyanok, aki feladják „tengerentúli álmaikat”, mert megpróbálják kimenekíteni gyermekeiket a „woke-forradalom” hatásai alól.
Nemcsak magyarok, de egyre több külföldi is hazánkba költözik, mert félti gyermekeit mind attól, ami Nyugaton zajlik.
Nyugat-Európában élő barátaimmal folytatott beszélgetéseink során évek óta téma, hogy ha Magyarország sikerrel állna is ellen a progresszív törekvéseknek, akkor egy feladat megoldására még fel kell készülnie: egy nyugatról érkező tömeges migrációra. Az orosz-ukrán háború valószínűleg lassítja ezt a folyamatot, de a közeljövőben előfordulhat, hogy egyszer csak „túl sokan” látnak majd alternatívát a „magyar menedékben”.
Minden, ami körülöttünk történik, az USA-ban fejti ki először a hatásait. Azért ezért érdemes figyelemmel kísérni az ottani eseményeket, mert ha elég figyelmesek vagyunk, akkor lesz elég időnk felkészülni hasonló jellegű folyamatokra. Egy Amerikában végzett új, országos felmérés szerint az elkövetkező években a politikai indíttatású migráció az egekbe fog szökni.
Mark Glennon és John Klingner így írt erről:
„Végre legalább némi empirikus bizonyítékunk van a kék államokból való menekülés folyamatára.”
A Trafalgar Group által a múlt hónapban végzett országos felmérés azt jelzi, hogy Amerika politikai szegregációja sokkal gyorsabb ütemben zajlik, mint ahogy az a nettó népességváltozásból kitűnik.
Az országos felmérés a valószínű szavazókat kérdezte:
"Költözött-e az elmúlt 3 évben, vagy tervez-e költözni a következő egy évben egy olyan régióba, amely jobban megfelel az Ön politikai és/vagy személyes meggyőződésének?".
A republikánusok és a függetlenek több mint 4%-a válaszolta, hogy az elmúlt három évben már költözött olyan régióba, amely jobban megfelel politikai meggyőződésének. Ennél sokkal fontosabb, hogy a republikánusok több mint 10%-a és a függetlenek több mint 9%-a azt állítja, hogy a következő évben olyan régióba tervezi költözni, amely politikailag jobban igazodik hozzájuk.
Ugyanilyen jelentős tény, hogy a demokraták esetében ezek a számok jóval kisebbek. Az eredmények ebben a táblázatban láthatók:
Ha ezek a válaszok akár csak megközelítőleg is tükrözik a politikai migráció irányát, akkor történelmi léptékű országos átrendeződés van kibontakozóban az USA-ban. Úgy tűnik, hogy főként a jobbközép szavazók költöznek. Ennek ellenére akkor vagyunk igazságosak, ha ezt a hírt is néhány fenntartással fogadjuk.
Először is, lehetséges, hogy a felmérés válaszadói túloztak, mivel ez azt jelenti, hogy 10,7 millió szavazó költözik a következő tizenkét hónapban egy olyan régióba, amely jobban megfelel a politikai meggyőződésének. Ez elképesztően nagy szám, tekintve, hogy a Népszámlálási Hivatal adatai szerint az elmúlt években évente csak mintegy 30 millió amerikai (nem csak szavazó) költözött át másik otthonba.
A korábbi, prosperáló időszakokban a költözés sokkal gyakoribb volt. Az 1980-as és 1990-es években gyakran meghaladta az évi 40 millió amerikait, így talán a felmérés a növekvő politikai megosztottságnak köszönhetően a magas migrációs arányokhoz való közelgő visszatérést tükrözi.
Azonban az is lehetséges, hogy sokkal több ember költözik politikai okokból, mint amennyit a felmérés feltárt. Egy olyan személy, akit nem érdekel a politika, mondhatja például, hogy a jó munkahely, az alacsony adók és a kevesebb bűnözés miatt költözött Floridába, nem ismerve el, hogy ezek az indokok eredendően politikai indíttatásúak.
Másodszor, a felmérés egy másik régióba való költözésre kérdezett rá, ami lehet, hogy egy másik állam, de lehet, hogy nem. Így nem lehet egyszerűen azt állítani, hogy a felmérés jellemzi az összes államközi migrációt, mert nem csak államok közötti, de államon belüli politikai migráció is előfordulhat. Például a dél-illinois-i liberálisok Chicagóba költözhetnek; a portlandi konzervatívok Oregon keleti részébe, a New York állam északi részén élő liberálisok pedig New Yorkot részesíthetik előnyben.
A felmérés eredményeiben mégis az a szembetűnő, hogy a republikánusok és a függetlenek sokkal inkább hajlamosak politikai okokból költözni, mint a demokraták.
A felmérés tehát mindenképpen megerősíteni látszik, hogy a politikai preferencia az egyik fő tényező az államközi vándorlásra vonatkozó, nemrégiben közzétett, a Népszámlálási Iroda által készített új táblázatok mögött.
Az iroda 2022-re különösen súlyos népességveszteséget becsült New York, Illinois, Kalifornia és más kék államok esetében. Nem nehéz kitalálni, hogy mely államok a legnagyobb nyertesei ennek a folyamatnak: Texas és Florida.
A felmérés és a népszámlálás adatai arra utalnak, hogy a konzervatívok és a függetlenek menekülnek a legliberálisabb államokból, és ez a tényező uralja az államközi vándorlást.
Ennek elképesztő hatású következményei lesznek Amerikára nézve. Az ország nemcsak politikailag, de „területi alapon” is ketté fog szakadni.
Ahogy a jobbközép emberek „jobbközepebb helyekre” költöznek, az új államukban tovább nő a „hasonló értékrendekkel” rendelkezők száma. Ez tovább növeli a megosztottságot, és gyorsítja a már megkezdődött folyamatot, mert az így kialakuló környezet még barátságtalanabbá válik a másik oldal számára.
Már eddig is sok hasonló példát láthattunk erre. Például Illinois novemberben megszavazta, hogy alkotmányosan betiltja a munkához való jogot, míg Tennessee megszavazta annak ugyanoda történő beiktatását; néhány konzervatív állam szigorúan korlátozta az abortuszt a Dobbs-döntés után, míg néhány liberális állam tovább védte azt; és számos államban olyan választási eljárásokat fogadtak el, amelyek a hatalmon lévő pártnak kedveznek.
Ha a nettó eredmény a konzervatív államok gyorsuló népességnövekedése lesz, akkor politikai hatalmuk is növekedni fog. Michael Li, a Brennan Center elemzője szerint, ha csak a legutóbbi államközi migrációs trendek folytatódnak, és nem gyorsulnak fel, akkor is
a következő, 2030-as kongresszusi mandátumelosztás négy újabb képviselőházi helyet jelent Texasnak és hármat Floridának, míg Kalifornia, New York és Illinois 5, 3, illetve 2 helyet veszít.
Louis Brandeis, a Legfelsőbb Bíróság bírája írta nemrégiben, hogy
„az USA-ban az államok 'a demokrácia laboratóriumai', ahol egyesek működnek, mások pedig szánalmasan megbuknak. Szokjanak hozzá. Gyönyörűen működik.”
A hazánkba érkező külföldi állampolgárok több mint kétharmada eddig magyar nemzetiségű volt. A külföldiek aránya viszonylag stabil, 1-2 százalék között mozgott az utóbbi évtizedben. Magyarország 2015 és 2020 között 2788 menekültet fogadott be. Ugyanakkor a KSH adatai szerint 200 ezer külföldi tartózkodott itt 2020-ban. Ez a szám torzít kicsit, hiszen sokan, akik korábban külföldiként éltek hazánkban, egyszerűsített honosítással magyar állampolgárok lettek (110 ezer fő, köztük sok volt román és szerb állampolgár), és szintén magyar állampolgárok lettek a néhány éve a kormány döntése nyomán letelepedési államkötvényt vásárló külföldiek (20 ezer fő).
Az itt tartózkodó külföldiek 40 százaléka uniós állampolgár, 60 százaléka pedig harmadik országbeli.
Országok szerinti bontásban a legtöbben Ukrajnából (30 ezer fő), Romániából (22 ezer fő), Kínából (20 ezer fő) és Németországból (18 ezer fő) érkeztek hazánkba.
A nyugatról érkező vendégmunkások számát, mivel jellemzően multinacionális, azon belül is főleg német cégeknél dolgoznak, a nyugati cégek terjeszkedése határozza meg. A későbbiekben számítani lehet az Ázsiából érkező munkavállalók számának növekedésére, tekintettel az újonnan építendő dél-koreai és japán akkumulátor gyárakra és vegyipari üzemekre.
A jelenlegi folyamatokat éppen az ország „bevándorláspárti része” viseli igazán nehezen. Ők még az ugyanazon nyelven beszélő, ugyanazt a kultúrát magáénak valló határon túli magyarok érkezését is tragédiaként élték meg. Személyes tapasztalatom azt mutatja, hogy ez a réteg csak a politikai szólamokban „befogadó”, de a mindennapokban valójában „idegengyűlölő” módon cselekszik. A véleményem szerint ők sokkal rosszabbul fogadnának bármilyen keleti, vagy nyugati irányból érkező bevándorlást, mint az ország másik fele. Kíváncsian várom, hogy azok akik mindig is nyugatra vágyakoztak (senki sem tartóztatta őket – a vasfüggönyt már régen lebontották), hogyan fogják fogadni majd az egykori „példaképeiket”.
