Isten meztelen (Gavallér János verse)

Ott, messze kint,

dermesztő északi szél

metszi a levegőt,

ott didereg Isten, meztelen.

S a szél,

ablakra fagyott jégvirág-sóhajomon át, látom,

madarak tollát babrálja,

reszket bundájuk, védtelen világ remeg,

‒ duruzsol kályhában a tűz ‒,

csak nekem jutott jog,

nézni, hogy a szenvedés még él.

S gőg-részegen, lélekvéreset köpni

a tükörben síró ismeretlenre.

Ott, messze kint,

ott bukdácsol az emlék,

térdre rogyva,

ott didereg Isten, meztelen.

2020.01.01.